A szőrtelenítés ma már szinte mindennapos rutin sok nő és férfi számára, ám olykor bosszúsággal és kellemetlenségekkel is járhat. De hogyan jutottunk el idáig? Milyen utat járt be az emberiség a szőrtelenítés terén az ókortól napjainkig?
Az elképzelt paradicsom, ahol a nők tökéletes harmóniában élnek a testszőrzetükkel, úgy tűnik, soha nem létezett. Már ősidők óta a szép, selymes, puha tapintású bőrről áhítoztak az emberek, így a szőrtelenség iránti igény egészen az ókorig nyúlik vissza. Sokszor még a legfájdalmasabb módszerektől sem riadtak vissza őseink.
Ez is érdekelhet: Fekete fogak és sántítás: a történelem legszokatlanabb trendjei
Ókor
Az ókori egyiptomiak különösen nagy figyelmet fordítottak a szőrtelenítésre. Mind a férfiak, mind a nők rendszeresen borotválták fejüket és testüket. Módszereik közé tartozott a borotválkozás bronzból vagy rézből készült csipeszekkel, valamint a természetes alapú cukorgyanta használata.
Az ókori görögök két kagylót összefogva, csipeszként használva távolították el a nem kívánt szőrszálaikat, illetve ősi szőrtelenítő krémekkel is kísérleteztek, amelyek olykor nemcsak a szőrt, hanem a bőrt is lemarhatták. A morbid eljárások ellenére a görög férfiak terebélyes szakállakat is viseltek, egészen a mindig gondosan borotvált Nagy Sándor feltűnéséig, a hellenizmus hajnaláig, amikor az arcszőrzet sokat vesztett a népszerűségéből.
A szőrtelenség idővel a gazdagok kiváltságává vált, a látványos testszőrzet pedig a szegénységet jelképezte.
Középkor
Getty Images
A középkorban a szőrtelenítés kevésbé volt elterjedt, különösen Európában. A teljes testet eltakaró ruhakölteményeknek köszönhetően nem volt prioritás, illetve az egyház erkölcstelennek tartotta a gyakorlatot. Ekkor egyedül talán csak a prostituáltak borotválkoztak, de ők is leginkább csak a tetvek miatt.
Aztán berobbant az Erzsébet-éra. Ahogyan Kleopátra a maga idejében, úgy volt divatdiktátor a középkorban I. Erzsébetkirálynő.
A Tudor-korban a magas hajvonal vált az esztétikus megjelenés hírnökévé. A nők pedig gyakran tépkedték ki hajszálaikat, hogy minél később kezdődjön a hajkoronájuk, hogy az akkori szépségideálnak maximálisan megfeleljenek, hiszen a nagy homlok mutatósnak és előkelőnek számított. A tépkedés mellett különféle kencékkel is próbálták ritkítani a hajukat: ekkor dióolajos vagy amóniás ecettel itatták a fejüket, hogy blokkolják a szőrnövekedést.
Néhány anya még a gyerekeit is kitette a kellemetlen eljárásnak, előre gondoskodva arról, hogy megelőzzék a nem kívánt szőrzet növekedését.
1700-as évek
Az 1700-as évek második felétől a szőrtelenítés egy civilizáltabb formája kezdett teret hódítani egy francia borbély, Jean-Jacques Perretnek köszönhetően. Ő volt az, aki megalkotta az első kihajtható pengéjű, precíz borotvakést, amit olykor még a nők is használtak.
Ám borbélyhoz járni akkoriban drága mulatságnak számított, így csak a gazdagok engedhették meg maguknak. De ez sem bizonyult a legpraktikusabb megoldásnak, hiszen a borbélytól függött, hogy milyen minőségű pengét tud beszerezni, valamint, hogy végső soron mennyire ügyes.
Olvasd el ezt is! Szőrös, nem szőrös? Vajon kit találunk vonzóbbnak?
1800-as és 1900-as évek
Getty Images
1844-re megjelent az első hivatalos szőrtelenítő krém, a Poudre Subtile-t. Nem sokkal később pedig, 1880-ban King Camp Gillette megalkotta az első modern borotvát, amely megteremtette a férfiak számára saját otthonukban a kényelmes borotválkozás lehetőségét.
Azonban még három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy előrukkoljanak egy kifejezetten nők számára forgalmazott zsilettel.
1915 volt az év, amikor Gillette piacra dobta az első hölgyeknek szánt borotvát, a Milady Decolletée-t.
Ám pár évvel ezt megelőzően, 1907-ben megjelent az X-Bazin szőrtelenítő krém, amely igazi úttörő volt. Az áhított kencét divatmagazinok hasábjain reklámozták, amelyen egy nő felemelt karral mutatta csupasz hónalját.
Ez volt az első ilyen jellegű hirdetés, és érhető módon sokan kihívónak találták.
Az 1900-as években a női szőrtelenítés szorosan összefüggött az öltözködéssel is, hiszen a húszas években a szoknyák rövidebbek lettek: a vádlit villantó ruhák viselésekor a hölgyek egyre inkább szükségesnek érezték, hogy a rakoncátlan szőrszálaknak búcsút intsenek. De nemcsak a lábakon és a hónaljon, hanem az arcon is. A sötétebb, vastagabb szőrszálaktól mentes arc is elvárássá vált, köszönhetően a korabeli reklámokban, újsághirdetésekben sulykolt új, ragyogóan szőrtelen nőideálnak.
Az 1940-es és 1950-es években a szőrtelenítés népszerűsége tovább nőtt, különösen az amerikai kultúrában. Az 1960-as években megjelentek az első elektromos borotvák és epilátorok, a 80-as években pedig a lézeres szőrtelenítés technológiája is elérhetővé vált.
A sima bőr eléréséhez pár évtizeden belül hatalmas iparág épült, ami a mai napig virágzik.
Jelenkor
Napjainkban számos szőrtelenítési módszer közül választhatunk, beleértve a lézeres és IPL (intenzív pulzáló fény) kezeléseket, a cukorgyantát, az epilátorokat, illetve a hagyományos borotvákat és krémeket. Az esztétikai elvárások és a divat továbbra is nagy szerepet játszik abban, hogy milyen módszereket választanak az emberek a szőr eltávolításához.
Bár ma már egyre több olyan cikket és divatkampányt látni, amelyben arra buzdítják a nőket, hogy bátran viseljék természet adta testszőrzetüket.
A szőrtelenítés tehát hosszú utat járt be az őskortól napjainkig. Bár a módszerek és az eszközök jelentősen fejlődtek, a cél – a sima és szőrmentes bőr – változatlan maradt. A modern technológiák kényelmesebbé és hatékonyabbá tették a szőrtelenítést, de a napi rutin részeként még mindig sokak számára kihívást jelent.
