Már a Tudor- és Erzsébet-korban is szigorú elképzelés volt arról, hogy milyen az „ideális" szépség - ez a röghöz kötött felfogás sajnos a mai napig sem változott. A keresztes hadjáratok újfajta sminkeket és addig ismeretlen összetevőket népszerűsítettek, amelyek lehetővé tették, hogy a stílusokat a korábbinál jobban variálják.
Az ideális nő a Tudor-korban
Porcelánfehér bőr és vörös ajkak. Szőke vagy vörös hajkorona ( de mindenképpen világos hajszín), a szemeknek pedig kéknek, zöldnek vagy szürkének kellett lenniük. A vörös haj ugyan nem volt feltétlenül szükséges az ideális szépséghez, de remekül szimbolizálta a státuszt. Amikor Boleyn Anna megtetszett a királynak, nem tartották szépnek, mert nem rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal. Sötét barna haja és majdnem fekete szeme elég volt ahhoz, hogy sokan ne tartsák kívánatosnak. De persze sminkkel el lehetett érni a kívánt hatást, ami szintén státuszszimbólum volt. Hiszen csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy megvásárolják az akkori piperéket, s ez kiváltságnak számított.
Természetes megjelenés
Az erős smink csak az Erzsébet-korszakban vált divatossá. A korábbi Tudor-uralom idején inkább a bőrpuhító krémekre helyezték a hangsúlyt; ezek mézet, méhviaszt és szezámmagolajat tartalmaztak. Népszerűvé váltak a parfümök, amelyeket általában rózsából, tavirózsából és ibolyából készítettek.
Sápadtság
Különösen a sápadt fehér bőr volt lényeges a korabeli nők számára - I. Erzsébet szinte teljesen fehér a legtöbb portréján. Ennek a természetellenes fehérségnek az eléréséhez a nők festéket használtak, amelyek fehér ólom és ecet keverékéből készültek. Ez a krém azonban meglehetősen mérgező volt az ólom miatt és sok nő rendkívül fiatalon halt meg ólommérgezésben.
Sőt, a nők annyira vágytak a fehér bőrre, hogy hajlandóak voltak kivéreztetni magukat, hogy elérjék az elvárt, tökéletes sápadtságot.
I. Erzsébet
A haj
A magas hajvonal volt a divat. A nők pedig gyakran tépkedték ki a hajszálaikat, hogy minél később kezdődjön a hajkoronájuk, hiszen a nagy homlok igazán mutatósnak és előkelőnek számított.
Arc
A kohl egy másik dolog volt, ami minden gazdag és divatos nő piperéje között megtalálható volt. A modern szempillaspirál szerepét töltötte be, és a szempillák sötétítésére használták. A vörös ajkak színét a higanyszulfid használatával kapták meg, mivel ez tartalmazta azt a vöröses színt, amit aztán az orcákon is használták.
