Fekete miniruha, erős smink és tűsarkú, te is úgy gondolod, hogy ezek a legjellemzőbb elemei a húszas éveknek? Segítek, a válasz hamis.
A járvány előtti időszakban rengeteg olyan céges bulit, farsangot és halloweent tartottak, melynek témája az 1920-as évek voltak. A charleston életérzés évei, a hosszú cigaretták és a kifinomult divat azonban teljesen másképp festett, mint amire most gondolunk. Ezeknek a partiknak és jó pár filmek köszönhetően tévesen vélekedünk az akkori időszak trendjéről, és bátran kijelenthetjük, hogy az egyik legsztereotipizáltabb évtized.
Mi tagadás, a húszas évek divatja rengeteg változást hozott, bár leginkább a nők életébe. A hölgyek egyenesen sokkolták a férfiakat, ebben az időszakban. A szoknyák fokozatosan rövidebbek lettek – de nem comb felett –, a smink egyre elterjedtebbé vált, a hosszú hajviseletet pedig felváltotta a bubi frizura.
Azt azonban tudni kell, hogy a történelmi divat és a trendek nem egyik napról a másikra változtak. Az, hogy a nők egyik nap még fűzőt, a másik nap pedig miniruhát viseltek téves gondolat. A merész váltás rengeteg évbe telt.
A sikk innovációja egy folyamatos átmenet. Akárcsak, ahogy a krinolint felváltotta a bustle ruha, majd a bustle-t leigázta a századforduló divatja. Mindig hosszú évek kellenek ahhoz, hogy egy bizonyos formavilág befusson, így amikor az 1920-as évek divatját nézzük, ugyan árnyaltan, de visszatekintünk a múltba, hiszen ezeket a ruhákat az azt megelőző évek életkörülményei is alakították.
A XX.század második évtizedének divatja körülbelül 1908-tól folyamatosan modernizálódott és nagyrészben az I.világháborút követő időszakban vett újfajta irányzatokat.
Ruházat
1922-es viselet.
Fortepan / Fortepan
Az asszonyok erősödő emancipációs törekvéseinek, illetve a háború szűkös éveinek köszönhetően a nőknek kellett betölteniük bizonyos munkaköröket. Melynek következtében az 1920-as évekre nem vettétek meg azokat az egyedülálló nőket, akik munkát vállaltak és a pénzüket saját maguk osztották be.
A női munkavállalás egyre népszerűbbé vált, így a divatipar a hölgyek igényeit próbálta elsősorban kielégíteni. Rájöttek, hogy a női ruhadaraboknak letisztultabbnak és kényelmesebbnek kell lennie. Érezték, talán nem a legjobb ötlet egy megközelítőleg egy méter átmérőjű kalapban, valamint egy földig érő szoknyában szaladgálni. Így a szoknyák a megszokottnál rövidebbé váltak az idő folyamán, ezek a praktikus ruhák pedig a fiús, vékony alkatú nőknek kedveztek elsősorban. Ekkor jelent meg az öltöny nőiesebb fazonja, sőt a nadrág blúzzal is kezdett egyre népszerűbbé válni, bár ez inkább a 30-as években robbant be a köztudatba, a kor legnagyobb ikonjának és divatdiktátorának, Marlene Dietrich-nek köszönhetően.
A trend tehát sokkoló változásokon ment keresztül, de ezek a sokkoló változások számunka, mai szemmel nem tűnnek olyan meghökkentőnek. De – az akkoriban rendkívül rövidnek számító – vádlit villantó szoknyák és szemöldököket kiemelő sminkek az akkori embereknek annak számítottak.
1927-re már épphogy takarta a hölgyek térdét a szoknya.
Ha eddig, úgy gondoltál a húszas évekre divatjára, mint egy trendre, ami felszabadítja a női térdeket, akkor el kell, hogy szomorítsalak, nem így történt. A hölgyek nagyjából a hatvanas évekig abszolút nem viseltek miniruhákat utcai viseletre.
Cipők
A viselethez tartoztak még a cipők is, melyek a tévhittel ellentétben nem tíz centis körömcipők voltak. A húszas évek elején a női lábbeliknek hegyes volt az orra, ami az idő előrehaladtával fokozatosan egyre lekerekítettebbé vált. A húszas évek közepe táján a Mary Jane cipőstílus egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Az ikonikus lábra való Richard F. Outcault, karikatúrista nevéhez fűződik, aki az általa illusztrált hősnőinek rajzolta a világhírű cipőt, későbbiekben pedig el is nevezte Mary Jane-nek. Eleinte még a férfiak is viselték, de a későbbiekben kifejezetten női viseletté formálódott.
A korszakban ezeket „magassarkúnak" tekintették, azonban csak öt centiméteres sarokkal rendelkeztek.
A smink és az arc
A lábakat villantó szoknyákhoz és cipőkhöz hasonlóan, az akkor sminkdivat is merész fordulatot vett az addig megszokott normákhoz képest. A látható smink a húszas évekig egy megbotránkoztató viseletnek számított, bár ezek után sem tolták túl. A pirosító használata, a szemöldök kiszedése éppen eléggé látványosnak számított akkoriban, emellett volt, aki kifestette a szempilláját is, de ezeket is nagyon kifinomultan. A szürke hétköznapokban erős rúzst és füstös szemeket senki sem viselt, ez a téves berögződés a némafilmek színésznői miatt alakulhatott ki. Ők ugyanis speciális film-sminket viseltek a forgatások ideje alatt.
Az akkori filmszalagok nem voltak túlságosan érzékenyek, így sárgát és a pirosat is sokszor sötétnek mutatta. A színésznőkön ekkor kezdtek rengeteg púdert és fehér sminket használni annak érdekében, hogy az arcuk minél világosabb legyen (rasszista Hollywood). A szemeket sötétre festették, valamint az ajkakat is sötétebb rúzzsal dobták fel, hiszen ezek a színjáték legfontosabb elemei az arcon.
Kalapok és kiegészítők
A legendássá vált Cloche-kalap
Sokan úgy vélik, hogy a húszas évek kalapdivatja kimerül az aprócska, Cloche-kalapban, de az évtized elején rendkívül divatosnak számítottak a nagyobb karimájú, lefelé logó fejfedők is. Feltűnő változás a kalapok viseletében, hogy a húszas években nem mutattak homlokot a nők, a karimával szinte még a szemöldöküket is eltakarták.
A kiegészítők pedig az 1920-as évek kulcsfontosságú részét képezték. Kisebb fülbevalókat, karkötőket, gyöngysorokat viseltek, az utóbbi Coco Chanel érdeme.
Frizura
commons.wikimedia.orgKizárólag rövid, bubi frizurájuk volt a nőknek, de természetesen akadtak olyanok is, akik nem vágatták le hajukat. Ebben az esetben ők azt tettették, hogy rövid a hajuk. Murisan hangzik, de tényleg így volt. Ezek a hölgyek alacsony kontyot viseltek, de az előre logó hajukat levágatták, így azt a divat szerint tudták formázni és mégsem kellett megválniuk hosszú copfjuktól.
Így, ha bármilyen ebben az időszakban készült filmben egy hosszú hajú nőt látsz, szemtanúja lehetsz egy téves illusztrációnak.