Még manapság is rengetegen rajonganak a hagyományos ételekért, azonban a középkori lakomák fogásai között számos olyan tételt találunk, amitől 100-ból 99-en biztosan elborzadnak.
Hattyú minden formában
Akármennyire is furcsán hangzik, a középkorban teljesen máshogy viszonyultak ezekhez a madarakhoz, mint manapság. A hattyúhús kifejezetten a gazdagok eledele volt, azaz, ha valaki a vendégeit ilyen étellel kínálta meg, az azt jelentette, hogy az illetőnek igen jól ment a szekere.
A különböző fennmaradt dokumentumok szerint több metódus is volt a hattyú elkészítésére: az egyik szerint a madár húsát megfőzték, míg a másik módszer szerint le kellett nyúzni a bőrét, és meg kellett sütni a jobb sorsra érdemes élőlényt.
Az előbb leírtak sem hangzottak túl szívderítően, azonban a tálalás során jött a legmorbidabb rész: a hattyú bőrét és a tollakat közvetlenül a tálalás előtt visszahelyezték a tálra, ezáltal élettelinek tűnt, amivel a vacsoravendégeket igyekeztek lenyűgözni.
Furcsábbnál furcsább piték
Mivel a középkorban tombolt a szegénység, és fridzsiderek sem nagyon álltak még a rendelkezésekre, ezért gyakorlatilag tilos volt bármilyen ételt is kidobni. De mit lehetett tenni a maradékokkal? Például különböző pitéket lehetett sütni belőlük!
A korabeli „séfek” húsos pitéket készítettek a különböző állatok belső szerveiből, a válogatási elv pedig nem volt túl bonyolult: azt használták fel, ami éppen a közelben volt, beleértve a mókusokat, szarvasokat és nyulakat is.
Ez is érdekelhet: Osztrigapörkölt és fóka az asztalon – legbizarrabb ünnepi ételek a múltból
Sült macska
Vannak még olyan helyek a Földön, ahol előszeretettel fogyasztanak macskákat, azonban a nyugati kultúrkör nemet mond erre az ételre. Ez azonban nem mindig volt így.
Egy korabeli recept szerint például az akkori szakácsok egy duci, pufók macskát ajánlottak ehhez az ételhez.
A recept további része borzasztóbbnál borzasztóbb lépéssekkel folytatódik, amit inkább most nem részleteznénk.
Disznódelfinfélék
Ezekről a nem hétköznapi cetekről nagy valószínűséggel a 21. századi emberek nagy része nem is hallott, azonban a középkorban kifejezetten közkedveltek voltak – nem háziállatként, hanem rágcsálnivalóként.
A delfineknél kisebb és kerekebb orrú állatokat a középkorban csemegeként fogyasztották, sőt a National Geographic szerint a disznódelfinfélékből készült étel a királyi lakomák egyik legjobban várt fogása volt.
A korabeli beszámolók szerint az uraságok a meglehetősen bizarr fogást általában mandulatejjel, búzával és sáfránnyal készült levesben fogyasztották.
Hódfarok
Ezen bizarr étel megmagyarázása előtt, érdemes megemlíteni azt, hogy Angliában egészen 16. századig (az anglikán egyház megalapításáig) a katolikus egyház volt legnagyobb befolyással az emberek étkezési szokásaira.
Ez azt jelentette, hogy az év bizonyos napjain tartózkodtak minden állati eredetű termék fogyasztásától. A hal azonban kivételt jelentett.
Furcsa módon a hódokat is halnak tekintették abban az időben, tehát hódfarkat minden probléma nélkül lehetett fogyasztani.
Forrás: So Yummy
