Valószínűleg van egy hang a fejedben, amikor olvasol vagy éppen gondolkodsz, de vajon miért és hasznos-e?
A belső beszéd (szubvokalizáció) jelensége az, amikor olvasás közben halljuk a saját gondolatainkat a fejünkben. Ekkor pedig az agy hasonlóan működik, mintha valójában hangosan beszélnénk – írja az IFLScience.
Ez is érdekelhet: Ezért kellene hangosan olvasnunk
A szubvokalizáció az agy több részének koordinált munkáját igényli: különösen a Broca-terület és a Wernicke-terület játszik kulcsszerepet ebben a folyamatban.
A Broca-terület az agyban a beszédprodukcióért felelős, az agyunk motoros beszédközpontja, míg a Wernicke-terület a beszédértésért. Az MRI vizsgálatok során látható, hogy az auditív információkat feldolgozó agyi területek akkor is aktiválódnak, amikor valaki csak a fejében "beszél". Tehát a szubvokalizáció szorosan kapcsolódik a beszédhez és a nyelvi feldolgozáshoz.
De fontos szerepet játszik az olvasásban és a szövegértésben is. Segít az információk feldolgozásában és a memorizálásban, így a kutatások szerint javíthat a szöveg pontosabb megértésében és visszaidézésében.
A jelenség erősen befolyásolhatja az olvasási sebességet. Mivel a belső beszéd a hangos beszéd sebességével megegyező tempót diktál, ez korlátozza az olvasás sebességét. Az átlagos beszédsebesség körülbelül 200-240 szó per perc.
Az olvasás gyorsítása érdekében hasznos lehet a szubvokalizáció minimalizálása, például rágógumizással, hogy a beszédszervek elfoglaltak legyenek, vagy zenei háttérrel, ami elvonja a figyelmet a belső beszédről.
A szubvokalizáció tehát egy komplex és sokoldalú jelenség, amely mélyen beágyazódik az emberi kognitív folyamatokba. Nemcsak az olvasás és a szövegértés szempontjából fontos, hanem a gondolkodás és a problémamegoldás során is alapvető szerepet játszik. A kutatások folyamatosan újabb és újabb részleteket tárnak fel e jelenség mögött álló mechanizmusokról, amelyek segítenek megérteni, hogyan dolgozza és használja fel az emberi agy az információkat.
