Ott Anna fekete blézerben, fekete pöttyös ruhában
Hamu és Gyémánt / Galgóczi Németh Kristóf

Ott Anna: „Az irodalom segít felismerni, hogy nem vagyunk egyedül”

Miben rejlik az olvasás ereje? Mit hoz a jövő az irodalmi programok terén? A Hamu és Gyémánt magazin legutóbbi lapszámába készült rendhagyó időkapszula mellett többek közt ezekről a témákról is beszélgettünk Ott Anna művészeti vezetővel.


Az elmúlt egy év értékelése

Ha visszagondolsz a 2020-as évre, milyen érzések jutnak eszedbe először?

A kiszolgáltatottság, a félelem és az őrjítő távolságok jutnak először eszembe.

Mi volt a legrosszabb dolog, ami az elmúlt egy évben történt veled?

A nem nyugvó, sőt egyre fokozódó kétségbeesés, a mindent érintő egzisztenciális félelem, amit a bezárt munkahelyeim, a szeretteim, környezetem és saját egészségem kapcsán éreztem. Az állandó szorongás megviselt.

És a legjobb?

A legjobb egyértelműen a lelassulás és a nyugalom. Nekem sok szempontból pozitív élmény, hogy otthonról, vagy bárhonnan dolgozhatok – sokszor hatékonyabbnak érzem így a munkavégzést. Ráadásul a karantén nagy részét a Mecsekben töltöttük az erdőben, ez szinte paradicsomi idill volt. Voltak napok, amikor nem a vírus okozta veszteségekért, hanem a tűzifáért és a vízért aggódtam.

Az olvasás ereje

Milyen olvasmányélményeidet tudnád kiemelni az elmúlt egy évedből?

Nemcsak az elmúlt év, hanem az egész életem meghatározó élménye is, hogy tavaly óta lubickolok abban, hogy van időm nagyokat olvasni, ráadásul sokszor olyan könyveket is a kezembe tudok venni, amelyekre korábban, a rohanó hétköznapokban nem volt időm – a terjedelme miatt vagy azért, mert nem volt vele munkám. Kihasználom az időt, és előveszek olyan könyveket, amelyekre régóta vágytam, hosszú ideje rakosgattam jobbról balra a polcon.

Hogyan segíthet az irodalom átvészelni a mostanihoz hasonló nehéz helyzeteket?

Az irodalom és a könyvek abban segítenek, hogy az ember felismerje, nem magányos, nincs egyedül az élethelyzetével. Minden megtörtént már, és mindenről meg is írták a regényeket és a verseket az írók és a költők. Szerintem ez egy nagyon nagy mankó ezekben az időkben.

Irodalmi programok – helyett? 

Mit hoz a jövő az irodalmi programok terén? Mit lehet átvinni az online térbe az ilyen típusú eseményekből, és mi az, ami csak élőben működik?

Az irodalmi beszélgetések, estek, programok legfontosabb része az az energia, ami a közönség és a beszélgetőpartner közt áramlik – ez szerintem nagyon nehezen átemelhető. Én nem vagyok híve annak, hogy az egykor élőben tartott eseményeket egy az egyben áthelyezzük az online térbe. Más struktúrát kell kitalálni. Arra azonban nem könnyű válaszolni, hogy mi lehet ez az új út... Az elmúlt egy évben azt vettem észre, hogy kicsit kikerültek a reflektorfényből az írók, és a találkozók, dedikálások hiánya miatt sokkal inkább az irományuk került a fókuszba.

Ugyanakkor muszáj megemlítenem, mekkora dolog, hogy a Margó Irodalmi Fesztivál tavaly tavasszal teljesen online, ősszel pedig egy hibrid megoldásban létrejöhetett – nagyon büszke vagyok rá, hogy a csapat ezt bevállalta. Az online verzió ráadásul kitágította a teret: végre vidékről és külföldről is könnyedén csatlakozhattak a „margózni" vágyó érdeklődők. Az elmúlt hónapokban pedig világszerte kezdenek átállni a könyvfesztiválok, az irodalmi rendezvények az online térre.

Mit csinálnál, ha nem irodalmi és kulturális programokat szerveznél?

Nem tudom, hogy öt vagy tíz év múlva hol leszek, mivel fogok foglalkozni, de az irodalom szerintem mindig is alapvető fontosságú lesz az életemben. Márciusban elindítottam a weboldalamat, ahol könyvismertetőket írok, végre egy helyre gyűjtöm az elmúlt évek művészeti beszélgetéseinek videóit és webshop része is van az oldalnak, ahol hazai tervezők által készített, az olvasást kiegészítő tárgyakat találhat a látogató. De őszintén szólva sokszor szoktam gondolkozni azon, hogy szuper lenne egy olyan állás, ahol nem tudom hazavinni a munkát, ahol le tud járni a munkaidő.

Időkapszula a Hamu és Gyémánt magazinban

Ott Anna számára 2020-ban az öt legfontosabb tárgy a laptop, a póráz, egy SUSU keramika váza, egy borospohár, valamint Nádas Péter: Párhuzamos történetek című műve volt. Hogy miért? A tárgyakhoz kapcsolódó történeteket és a teljes képet megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában.

A magazin megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.


A figyelmetekbe ajánljuk