A Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámába rendhagyó időkapszulát készítettünk a 2020-as évről öt közéleti szereplő segítéségével. Szalóki Ági énekes, dalszerzővel a nyomtatott magazinba kerülő tárgyak történetei mellett szünetről, anyaságról és a jótékonyság fontosságáról beszélgettünk.


Tavasz- és babavárás

A tavalyi év sokaknak nehéz idők kezdetét jelentette, számodra viszont nagy boldogságot hozott.

Nagyon régóta készültem arra, hogy édesanya legyek, és a tavalyi tavaszvárásomban ez is erősen benne volt. Éppen ezért a természet változása még nagyobb jelentőséggel bírt számomra, lelassult az élet, nagyobb jelentősége lett az apró változásoknak. Az erkélyem előtt egy birskörtefa nyílik. Az egyik legkedvesebb időtöltésem volt szemlélni ennek a fának a változásait. Ültettem egy tő paradicsomot, és a paradicsom növekedését is a virágzástól a termésig végigkövettem. Megfigyeltem, hogy mi mindenre van szüksége a természetben a fáknak, a gyümölcsöknek, a paradicsomnak ahhoz, hogy teljes egész és termő legyen. Ezzel párhuzamosan azt éreztem, hogy talán nem adok meg magamnak mindent, ami igazán lényeges. Egyszerű volt lefordítanom azt, hogy a napfény, a tápláló föld, a víz és az a figyelem, amit nap mint nap az általam nevelt paradicsomra szánok, minek feleltethető meg az életemben. Több nyugalomra, jó érzésre, lassúságra, lágyságra volt szükségem. Nagyon örülök, hogy ezt felismertem, mert ennek megérett bennem a gyümölcse.

Hogyan reagáltál, amikor kiderült számodra, hogy várandós vagy?

Mikor augusztusban megtudtam, hogy kisbabát várok, egyszerre éreztem azt, mintha beteljesedett volna valami, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, másrészt pedig egyben valami olyasmi, amit egy jó ideig nehezen tudtam felfogni. Azóta is minden nap rácsodálkozom magamra, a növekvő hasamra, a változó testemre, és nagyon szeretem a létezést ebben az állandó változásban.

Zenei tervek és zenei nevelés

Mi hiányzott legjobban a zene kapcsán az elmúlt egy évből?

Évek óta terveztem egy nagyobb leállást, de soha nem mertem meglépni, folyamatosan akadályokat gördítettem saját magam elé. Nem könnyű meghozni a döntést, hiszen mindig ott van a félelem a jövővel kapcsolatban. Így nekem ez a kényszerleállás a járványhelyzet miatt részben „jól is jött" – már, ha lehet ilyet mondani. A munkámat szeretem, mindig is szerettem, és természetesen hiányoztak a zenésztársaim, és mindaz, ami a munkámmal jár.

Mik a terveid zenei téren a következő évekre?

Az elmúlt időszakban indultam néhány pályázaton, és ezek közt szerepelt népzenei anyag koncertfelvétele is. Több mint tíz éve építgetem azt a népzenei repertoárt, amivel koncertezem – úgy érzem, lassan időszerű lenne megújítani a népzenei és a gyerekzenei repertoáromat is. Az elmúlt időszakban egy új gyerekműsorral álltam elő, amelyben régi zenét játszunk gyerekeknek. Az a koncepcióm, hogy a régi korok magyar és európai zenéit nagyon könnyen meg lehet szerettetni a legkisebbekkel, sőt, akár kamaszokkal is. Nyáron egy gyerektáborban kipróbálhattam ezt az új műsort, és nagyon nagy sikerélményem volt, úgyhogy ezen a téren mindenképp szeretnék még építkezni. Nagy lehetőséget látok a zene és a költészet, valamint a múlt és a történelem megismerésének összekapcsolásában, és abban, ahogy mindezt meg lehet szerettetni a gyerekekkel.

Fiatalkorod óta rendszeresen énekelsz színpadon – hogy képzeled el a születendő gyermeked zenei nevelését? Mikor érdemes elkezdeni ezt a folyamatot?

Valójában én már el is kezdtem: esténként az afrikai kalimba nevű hangszeren játszom a hasamban lévő kisfiamnak. Egyébként nem szeretnék ráerőltetni semmit, hanem őt szeretném látni. Biztos, hogy hamar észre fogja venni, hogy a zene milyen fontos szerepet tölt be az életemben, de ha nem lesz annyira muzikális, vagy nem ez lesz az elsődleges érdeklődési köre, én azt sem bánom. Arra leszek kíváncsi, hogy mi az, amiben a legjobban tudom majd gazdagítani őt, és mivel tudom a legjobban szolgálni az épülését és fejlődését, mert biztos, hogy egy kis csoda lesz.

„A jótékonyság olyan kellene, hogy legyen, mint a levegővétel”

Több, elsősorban gyerekekkel foglalkozó alapítvány és civil szervezet munkáját is segíted. Kiket emelnél ki közülük?

A Czeizel Barabara alapította Korai Fejlesztő Központot rendszeresen támogattam egy időben, de rendeztem gyűjtést az Igazgyöngy Alapítvány javára, és volt olyanra is példa, hogy egyénileg segítettem egy kisfiút és a családját. Ezeket mindig az élet hozta: felkéréseket kaptam, vagy találkoztam valakivel, és jött egy ilyen lehetőség, amit én megragadtam.

Van esetleg olyan élményed, történeted az önkénteskedés és adományozás kapcsán, ami különösen fontos volt számodra?

Nemrég egy nagyon szép dolog történt velem. A Babagenetika Egyesület várandós anyákat, szülőket segít. Náluk is önkénteskedtem korábban több alkalommal, de én erről őszintén szólva megfeledkeztem. Amikor most szükségem volt egy nagyon komoly genetikai vizsgálatra, akkor ehhez az egyesülethez fordultam, és ők segítettek kiválasztani a megfelelő vizsgálatot. Megtörtént az, ami a mesében: „jótett helyében jót várj". Van egy nagyon egyszerű tanítás: amikor segítesz, akkor úgy segíts, hogy lépj tovább, és a következő lépésben már ne legyen a tudatodban az, hogy segítettél. Ez nem egy egónövelő tényező, hanem valami olyan dolog kellene, hogy legyen, mint a levegővétel.

Miért fontos, hogy ebben a nehéz időszakban is támogassuk ezeket a szervezeteket?

Úgy látom, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon szépen kezd kialakulni az aktív civil szféra Magyarországon, egyre többen csatlakoznak különböző nonprofit szervezetekhez. Európai és felvilágosult dolog folyamatosan segíteni olyan ügyeket, amelyek az életünkben kiemelten fontosak, és olyan közösségeket, amelyek hozzánk közel állnak. Ami fontos, hogy nemcsak karácsonykor és a nagy ünnepeken van szükség segítő kezekre, hanem folyamatosan, év közben is. Tudni kell, hogy egy olyan országban élünk és éltünk mindig is, ahol volt, van és lesz szükség segítségre. A szenvedés, a szegénység, a hiány soha nem fog megszűnni a világon, azonban törekednünk mindenképp kellene arra, hogy a cselekedeteink által csökkenjen a nélkülözés. Fontos, hogy amennyire az életünk során tőlünk telik, tudjunk és merjünk segíteni.

Időkapszula a Hamu és Gyémánt magazinban

Kihívásokról és sikerekről, a lét elviselhetetlen nehézségéről és könnyűségéről, a törékeny egyensúly megtalálásáról beszélgettünk öt ismert közéleti szereplővel az évzárás és az évkezdés apropójából. Babos Tímea, Jókuti András, Ott Anna, Szalóki Ági és Zacher Gábor a számukra legfontosabb tárgyakat helyezték el rendhagyó időkapszulánkban.

Szalóki Ági számára 2020-ban az öt legfontosabb tárgy a szélcsengő, a kalimba, a János vitéz, a kalács és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje volt. Hogy miért? A tárgyakhoz kapcsolódó történeteket és a teljes képet megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában.

A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.


A figyelmetekbe ajánljuk