A sci-fi sokak szerint nemcsak szórakoztatási célt szolgál, hanem rendkívüli hatással bír a technológiai innovációkra, társadalmi változásokra és akár a jövő formálására is. De valóban lehetséges, hogy az írók képzeletének szüleményei ilyen mértékben befolyásolják a valóságot?
A sci-fi műfaj szemüvegén keresztül a technológia, az űrkutatás és a mesterséges intelligencia által formált lehetséges jövőt fedezhetjük fel. Segítségével pedig nemcsak azt kérdőjelezzük meg, hogy mit érhetünk el, hanem azt is, hogy mire kellene törekednünk.
A sötét disztópikus fikciók, mint például a Blade Runner vagy a Black Mirror, meglehetősen negatív fényben ábrázolják a jövőt. Tekintettel a párhuzamokra, amelyeket a nézők a jelenleg zajló mindennapokkal vonhatnak, kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni, hogy ezek az alkotások vajon mennyire ábrázolják hűen az eljövendő évtizedeket. Ahhoz, hogy ezt tovább vizsgálhassuk, meg kell ismernünk néhány példát, amelyek azt mutatják, hogy a sci-fi nemcsak megjósolja, hanem alakítja is a jövőt.
Ez is érdekelhet: Hogy néznek majd ki a jövő városai?
Inspiráció, innováció, társadalmi hatás
Egy Edward Bellamy nevű amerikai író az 1888-ban megjelent Looking Backward című könyvében egy olyan varázslatos kártyáról írt, amelyre az emberek pénzt tölthetnek, hogy azután mindenféle termékért és szolgáltatásért fizessenek vele. Mintegy hatvankét évvel később a sci-fiből valóság lett: 1950-ben az amerikai Diners Club bevezette az első bankkártyát.
Arthur C. Clarke 1945-ben publikált egy cikket, amelyben leírta a geostacionárius műholdak koncepcióját, jóval azelőtt, hogy az első műhold – a Szputnyik 1 – pályára állt volna. Clarke víziói tehát inspirálták a tudományos közösséget, valamint konkrét technológiai fejlődéshez is vezettek.
De Isaac Asimov törvényei is hatással voltak a modern robotika fejlődésére. Az Asimov által megfogalmazott három törvény – amelyeket először 1942-ben publikált – ma is relevánsak a robotika etikai kérdéseinek megvitatásában. Az író történetei olyan sürgető kérdéseket tesznek fel, mint például: rendelkezhet-e egy robot tudattal? Milyen felelősségünk van a saját magunk által teremtett lényekkel szemben?
A Star Trek pedig számos technológiai újítást előrevetített. A népszerű sorozatban látható kommunikátorok hasonlítanak a mai mobiltelefonokra, míg a tricorder egyértelmű előfutára lehetett a modern diagnosztikai eszközöknek. Egy angol kutató, Miles Padgett pedig már képes olyan 3D-s hologramvideókat vetíteni, amilyen Leia hercegnő üzenete volt az 1977-es Csillagok háborújában.
Míg az OpenAI elkészítette A nő ihlette mesterséges intelligenciát, amely lát, olvas, követi az arckifejezéseinket és valós időben beszélget.
A sci-fi azonban társadalmi szinten is képes hatni. George Orwell 1984 című műve figyelmeztetésként szolgált az autoritárius rendszerek veszélyeire, valamint a személyi szabadság korlátozásaira. A disztópikus jövőképek gyakran rávilágítanak a jelenlegi társadalmi problémákra, illetve elősegítik azok megvitatását és megoldását.
Míg a tudományos-fantasztikus művek olykor pozitív hatással bírnak a technológiai fejlődésre, nem elhanyagolhatóak a potenciális hátrányok és kockázatok sem.
A (valódi) világ vége?
A Ready Player One című 2011-es regény és 2018-as film egy olyan jövőt jósolt, amelyben szinte egész világ az OASIS nevű virtuális világban tölti az életét. Az emberek az OASIS-ban járnak dolgozni, iskolába és a szabadidejüket is ott töltik. Még külön politikai rendszere is van.
A filmet idézve, „bármit is akarnak az emberek csinálni, azt az OASIS-ban teszik”, ez a kijelentés pedig ijesztően hasonlít Mark Zuckerbeg 2021-es nyilatkozatára, amely során bemutatta a Metaverzumot:
Szinte bármit megtehetsz majd a Metaverzumban. Találkozhatsz a barátaiddal, összeülhetsz a családoddal, dolgozhatsz, tanulhatsz, alkothatsz és sok minden mást is kipróbálhatsz.
Bár ez elsőre kissé szélsőségesnek tűnhet, a különféle felmérések bizonyítják, hogy a megkérdezett fiatalok 61 százaléka a napjuk több mint 50%-át a „digitális világban” tölti – ez pedig pedig súlyosan torzíthatja a fiatalok szociális készségeit.
A dán iskolák pedig már most is szinte kizárólag a Google oktatási anyagaira támaszkodnak, így a kézírás és a fizikai tankönyvek elavulttá váltak. És mivel a 16 és 64 év közötti globális lakosság körében 2013 és 2021 között közel 50 perccel nőtt a napi átlagos internetezéssel töltött idő, nem tűnik valószínűnek, hogy egyhamar offline-ok leszünk.
Az, hogy VR megmarad-e rekreációs jellegű tevékenységnek, vagy nélkülözhetetlenné válik a mindennapi életünkben, akárcsak a telefonunk, azt még nem tudni.
További aggályok
A valódi és a nem valódi dolgok közötti zűrzavart tovább fokozza a Synthetic Media, a hírhedt Deepfake mögött álló technológia. A Synthetic Media képes szintetizálni mindent, az arcunktól kezdve a hangunkon át a személyiségünkig. Már most is akadnak virtuális influencerek, mint például Lil Miquela, akinek annak ellenére, hogy nem valódi személy, közel 3 millió követője van. A lelkes rajonók pedig nyomon követik az „életét”, zenét ad ki és interjúkat posztol.
Nem tudok nem elgondolkodni azon, hogy ezek az óriáscégek vajon azért akarják ennyire eladni nekünk és a piacoknak a virtuális jövő gondolatát, hogy eltereljék a figyelmünket arról, hogy mit tesznek a valóságos jövővel
– nyilatkozta Keza MacDonald újságíró, aki szerint az ifjúság lehet a legnagyobb vesztese ezeknek a törekvéseknek.
A technológiai fejlődés az ifjúsági kultúra jövőjét is alakíthatja, mivel hatással lesz a tizenévesek szabadidejének mennyiségére és munkavégzésére. Ezt egy 2019-es tanulmány is alátámasztja, miszerint a 20-24 évesek a legveszélyeztetettebb csoport, akiket leginkább fenyeget a munkahelyek automatizálása.
Voltak esetek, amikor az emberiség elpusztításán gondolkoztak a gépek: 6 pillanat, amikor a mesterséges intelligencia a frászt hozta az emberiségre
A sci-fi tehát kétségtelenül nagy hatással van a jövőnk alakítására. Az azonban, hogy a valóságban ezt miképp használjuk fel, csak rajtunk múlik:
