A 20. század elején az Orosz Birodalom súlyos politikai és társadalmi válsággal küzdött. Az első világháború veszteségei, az élelmiszerhiány és a növekvő elégedetlenség 1917-ben forradalomhoz vezetett, amely véget vetett a Romanov-dinasztia több mint háromszáz éves uralmának. II. Miklós orosz cár 1917 márciusában lemondott a trónról, családjával együtt pedig házi őrizetbe került. Miután a bolsevikok átvették a hatalmat, a Romanovokat az Urál hegység térségében található Jekatyerinburgba szállították.
1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka a cárt, feleségét, Alekszandra Fjodorovna cárnét, öt gyermeküket, valamint személyi orvosukat és három alkalmazottjukat a ház pincéjében kivégezték. Holttestüket titokban elszállították és eltemették, a sírhelyüket pedig évtizedekig homály fedte.
A Romanovok feltételezett nyughelyét már az 1970-es évek végén megtalálták, a felfedezést azonban a szovjet hatóságoktól tartva titokban tartották. A maradványokat végül 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásának évében tárták fel hivatalosan. A Jekatyerinburg közelében található tömegsírból kilenc ember csontjai kerültek elő. A kutatók úgy vélték, hogy a cári pár, három lányuk és négy alkalmazottjuk maradványait találták meg. A család két gyermeke azonban hiányzott, ami újabb találgatásoknak adott alapot.

Sokan hitték, hogy a cár legfiatalabb lánya, Anasztázia Romanova nagyhercegnő túlélte a kivégzést. Az évtizedek során több nő is az elveszett hercegnőnek adta ki magát, bizonyítani azonban egyikük sem tudta állítását. A maradványok azonosításához a tudósoknak olyan élő rokonokat kellett találniuk, akiknek genetikai állományát összehasonlíthatták a csontokból kinyert mintákkal.
A vizsgálatban Fülöp edinburgh-i herceg, II. Erzsébet brit királynő férje is részt vett, aki vérmintát adott a kutatóknak. Rokoni kapcsolata az orosz uralkodócsaládhoz anyai ágon vezetett. A herceg nagyanyja, Viktória hesseni hercegnő Alekszandra cárné nővére volt. A két testvér ugyanattól az édesanyától örökölte a mitokondriális DNS-ét, amely az anyai ágon továbbadódik a következő generációknak. Ez a genetikai sajátosság tette lehetővé, hogy a szakemberek Fülöp mintáját összevessék a feltételezett cárné és gyermekei maradványaiból származó DNS-sel.
A Peter Gill brit genetikus vezette kutatócsoport vizsgálatai egyezést mutattak. Az eredmények 1994-ben, a Nature Genetics című tudományos folyóiratban jelentek meg, és jelentős bizonyítékot szolgáltattak a Romanovok személyazonosságára. A kutatás ezzel még nem ért véget. A cár genetikai mintájában kisebb eltérést találtak az élő rokonokéhoz képest, ami további ellenőrzéseket tett szükségessé. A későbbi elemzések azonban megerősítették az eredeti következtetéseket.
A Romanovok azonosítása a modern igazságügyi genetika fejlődésében is mérföldkőnek számított. A több évtizedes csontmaradványok vizsgálatához kidolgozott módszerek később számos bűnügyi nyomozásban segítették a szakembereket. Fülöp herceg vérmintája így egy olyan történelmi kérdés megválaszolásához járult hozzá, amelyre hosszú évtizedeken keresztül nem sikerült megnyugtató bizonyítékot találni.
Olvasd el ezt is!
