Anasztaszija Romanovna 1530 körül született egy befolyásos orosz nemesi családban. Apja, Roman Jurjevics Zaharjin-Jurjev magas udvari tisztséget viselt, a család pedig szoros kapcsolatban állt a moszkvai uralkodói körökkel. A fiatal nő élete 1547-ben változott meg gyökeresen, amikor a mindössze 16 éves IV. Ivánt Oroszország cárjává koronázták.
Az uralkodó nem hagyományos diplomáciai házasságot kötött, hanem menyasszonyválasztást rendezett, amelyen számos előkelő család leánya vett részt. A választása Anasztaszija Romanovnára esett, akit 1547 februárjában feleségül vett. Anasztaszija ezzel Oroszország első cárnéja lett.
A korabeli beszámolók szerint Anasztaszija szépsége mellett nyugodt természetével és kedvességével is kitűnt. Ezek a tulajdonságok különösen fontosnak bizonyultak a hirtelen haragú, erőszakos viselkedésre hajlamos Iván mellett. A cár állítólag mélyen szerette feleségét, akinek jelenléte mérsékelte indulatait. Egyes történeti beszámolók szerint Anasztaszija jelentős befolyást gyakorolt férjére, és igyekezett visszafogni annak kegyetlenségét.
Házasságuk tizenhárom éve alatt hat gyermekük született, ám közülük csupán két fiú, Iván és Fjodor érte meg a felnőttkort. A gyakori szülések és betegségek Anasztaszija egészségét is megviselték. 1559 őszén súlyosan megbetegedett, állapota pedig a következő hónapokban sem javult. 1560. augusztus 7-én, körülbelül harmincéves korában meghalt. Halála feldolgozhatatlan személyes tragédiát jelentett Iván számára és az orosz udvar politikai viszonyait is alapjaiban megváltoztatta.
Anasztaszija elvesztése után a cár egyre bizalmatlanabbá vált környezetével szemben. Meggyőződése volt, hogy felesége nem természetes halált halt, hanem az udvari főnemesek, a bojárok mérgezték meg. Bár nem rendelkezett egyértelmű bizonyítékkal, több előkelőt is letartóztattak, megkínoztak vagy kivégeztek. A cár és a nemesség közötti konfliktus tovább mélyült, és néhány évvel később létrejött az opricsnyina, Iván különleges uralmi rendszere, amelynek fegyveres emberei a cár ellenfeleit üldözték és terrorizálták.
Az uralkodó kegyetlensége ezekben az években egyre szélsőségesebb méreteket öltött. Bár a történészek vitatják, mekkora szerepet játszott ebben Anasztaszija halála, az biztos, hogy a veszteség mélyen érintette Ivánt. A cárné halálának valódi oka ugyanakkor évszázadokon át rejtély maradt.
Anasztaszija Romanovnát eredetileg a moszkvai Kreml Mennybemenetel-kolostorában temették el. Az épületet 1929-ben lebontották, földi maradványait pedig más uralkodói családtagokéval együtt a Kreml területén található Arkangyal-székesegyházba szállították át.
Az 1990-es években régészek és igazságügyi szakértők megvizsgálták a cárné maradványait, hogy kiderítsék, lehetett-e alapja Iván egykori gyanújának. A vizsgálatok során szokatlanul magas higanykoncentrációt mutattak ki. Az eredmény felvetette annak lehetőségét, hogy Anasztaszija valóban mérgezés áldozata lett. A kutatók azonban nem tudták egyértelműen megállapítani, hogyan került a mérgező anyag a szervezetébe.
A 16. században ugyanis a higanyt különféle betegségek kezelésére is alkalmazták, így az sem zárható ki, hogy a cárné szervezetében kimutatott anyag orvosi beavatkozások következtében halmozódott fel. A lelet tehát nem bizonyítja, hogy szándékos mérgezés történt, és azt sem, hogy Iván helyesen vádolta meg az udvari előkelőségeket.
Anasztaszija történetének különös utóélete volt. Fia, I. Fjodor 1584-ben követte apját a trónon, ám 1598-ban örökös nélkül halt meg. Ezzel megszakadt a Rurik-dinasztia uralkodói ága, Oroszország pedig súlyos politikai válságba süllyedt. A zűrzavaros időszak végén, 1613-ban egy új uralkodócsalád került hatalomra: a Romanovok.
Az új cár, Mihail Romanov Anasztaszija testvérének unokája volt, így az egykori cárné családja végül több mint három évszázadon át uralkodott Oroszországban. Anasztaszija Romanovna ezért nem csupán IV. Iván első feleségeként vált a történelem fontos alakjává. Sorsa két jelentős orosz uralkodódinasztiát kapcsolt össze, halálának körülményei pedig több mint négy évszázaddal később is kérdéseket vetnek fel.
Olvasd el ezt is!