Niccolò Paganini 1782. október 27-én született Genovában, szerény körülmények között élő családban. Édesapjától már gyermekkorában megtanult mandolinon játszani, néhány évvel később pedig hegedülni kezdett. Tehetsége hamar megmutatkozott, ezért szülei neves zenetanárokhoz vitték, akik tovább fejlesztették tudását. A fiatal zenész rendszeresen koncertezett itáliai városokban, 1805-ben pedig első hegedűsnek nevezték ki Luccában. Itt Bonaparte Napóleon húgának, Elisa Baciocchinak az udvarában is játszott. Bár ekkor már elismert művésznek számított, szélesebb körben csak évekkel később vált ismertté.
Pályafutásában az 1813-as milánói fellépés hozott áttörést, amikor a híres La Scala színházban lépett színpadra. Az előadás után egyre több meghívást kapott, 1828-ban pedig nagyszabású európai koncertkörútra indult, amelynek során Bécsben, német városokban és később Párizsban, valamint Londonban is fellépett.
Paganini a megjelenésével is magára vonta a közönség figyelmét. Magas, rendkívül sovány férfi volt, sápadt arccal és szokatlanul hosszú ujjakkal. Koncertjein gyakran feketébe öltözött, amitől alakja még komorabbnak hatott. Idővel elterjedt a hír, hogy rendkívüli képességeit az ördöggel kötött alku révén szerezte. Egyesek még azt is állították, hogy a színpadon maga a sátán jelenik meg.
A mendemondáknak természetesen semmilyen valós alapjuk nem volt, de a zenész rejtélyesnek tartott személyisége és szokatlan színpadi viselkedése tovább táplálta őket. Paganini magánéletét eközben szerencsejáték, szerelmi botrányok és pénzügyi nehézségek is jellemezték. Egészsége az 1830-as évekre jelentősen megromlott, ezért egyre ritkábban vállalt fellépéseket.
1840 tavaszán már súlyos betegen élt Nizzában. Amikor a helyi püspök papot küldött hozzá, hogy feladja neki az utolsó kenetet, a hegedűművész állítólag úgy gondolta, még nincs közvetlen életveszélyben, ezért nem fogadta a szentséget. Állapota azonban gyorsan romlott, és május 27-én, 57 éves korában meghalt. Mivel halála előtt nem részesült az előírt egyházi szertartásban, a nizzai püspök megtagadta, hogy megszentelt földben temessék el. A döntéshez hozzájárult a zenészt övező rossz hírnév is, amelyet az ördöggel kötött szövetségről szóló pletykák erősítettek.
A család hosszú éveken át próbálta elérni a határozat megváltoztatását. Paganini földi maradványait többször átszállították, míg 1853-ban végül a Parma melletti Gaione temetőjében helyezték el őket. Innen 1876-ban kerültek át a pármai Villetta temetőbe, ahol ma is nyugszanak. A hegedűművész neve azóta is összefonódik az ördögi tehetségről szóló legendával, pedig rendkívüli tudását évtizedeken át tartó gyakorlással és a hegedűjáték lehetőségeinek folyamatos kutatásával érte el.
Olvasd el ezt is!