Mozart halálát rosszul elkészített sertésszeletek okozhatták
Amikor Wolfgang Amadeus Mozart 1791 decemberében, mindössze 35 évesen meghalt, Bécs városában azonnal elindultak a találgatások. Mi okozta a korszak egyik legzseniálisabb zeneszerzőjének halálát? Fertőző betegség, mérgezés, orvosi mulasztás – vagy valami egészen más? A kérdésre több mint két évszázaddal később sincs egyértelmű válasz, de az orvostörténészek és kutatók ma már abban nagyjából egyetértenek: Mozartot nagy valószínűséggel betegség vitte el, még ha annak pontos természete nem is rekonstruálható teljes bizonyossággal.
Mozart 1791 őszén pályája egyik legtermékenyebb időszakát élte. Ebben az évben mutatták be A varázsfuvola és a Titus kegyelme című operáit, közben pedig dolgozott a később legendássá vált Requiemen. Anyagi helyzete is végre rendeződni látszott, hosszú évek adósságai után. Novemberben azonban hirtelen megbetegedett: magas láz, erős izomfájdalom, hányás és a végtagok látványos megduzzadása jelentkezett nála. Felesége, Constanze és annak húga ápolták otthon, Mozart pedig haláláig igyekezett befejezni a Requiemet. December 5-én azonban meghalt, művét befejezetlenül hagyva.
A halotti bejegyzésben szereplő „miliáris láz” nem egy konkrét betegséget jelölt, hanem a 18. századi orvoslás egyik gyűjtőfogalma volt minden olyan kórképre, amely magas lázzal és kiütésekkel járt – ezért önmagában nem alkalmas a halál okának pontos meghatározására. Nem meglepő, hogy az elmúlt 270 évben legalább 130 különböző utólagos diagnózist vetettek fel, a tuberkulózistól és a reumás láztól kezdve a vesebetegségen és a szifiliszen át egészen a higanymérgezésig.
Ezek között szerepel egy olyan elmélet is, amely az utóbbi évtizedekben egyre több figyelmet kapott: Mozart halálát akár trichinellózis is okozhatta, egy parazitás betegség, amelyet nem kellően átsütött sertéshús fogyasztása terjeszt. A feltételezés alapját Mozart egyik levele adja, amelyet 1791. október 7-én írt feleségének. Ebben megemlíti, hogy sertéshúst evett – nagyjából 44 nappal azelőtt, hogy az első súlyos tünetek jelentkeztek volna. Ez az időbeli egybeesés orvosilag nem zárja ki a fertőzés lehetőségét, mivel a trichinellózis lappangási ideje akár több hét is lehet, és tünetei – láz, izomfájdalom, ödéma – feltűnően hasonlítanak Mozart betegségének leírásához.
Fontos azonban hangsúlyozni: ez nem bizonyított tény, csupán egy orvosilag lehetséges magyarázat a sok közül. Sem boncolási jegyzőkönyv, sem megőrzött szövetminták nem állnak rendelkezésre, így a végső bizonyíték örökre hiányozni fog. A kutatók többsége mégis úgy véli, hogy a trichinellózis – más fertőző betegségekhez hasonlóan – jobban illeszkedik a tünetek lefolyásához, mint a korábban népszerű mérgezéselméletek.
Utóbbiak közül a legismertebb az a legenda, amely szerint Antonio Salieri, Mozart kortársa és állítólagos riválisa mérgezte meg a zeneszerzőt. Ennek azonban nincs történeti bizonyítéka, és a fennmaradt források inkább arra utalnak, hogy a két komponista viszonya korántsem volt ellenséges. Salieri ráadásul jelen volt Mozart temetésén is. A mérgezés gondolata főként későbbi irodalmi és színházi feldolgozásokban, majd a Amadeus című filmben vált közismertté, történeti alapjai azonban gyengék.
Olvasd el ezt is!