Gadsby: az ötvenezer szavas regény, amelyből teljesen hiányzik az „e” betű
Első hallásra inkább nyelvi mutatványnak tűnik, mint irodalmi teljesítménynek, hogy valaki megírjon egy teljes regényt az angol nyelv leggyakoribb betűje nélkül. Ernest Vincent Wright mégis pontosan ezt tette meg a Gadsby című kötettel, amely több mint 50 ezer szóból áll, miközben egyetlen egyszer sem használja az „e” betűt. A könyv máig az egyik legkülönösebb vállalkozás az irodalomtörténetben, már csak azért is, mert nem egy rövid kísérletről, hanem egy teljes regényről van szó.
Az efféle szövegeket lipogrammának nevezik, vagyis olyan műveknek, amelyek szerzője szándékosan kihagy egy adott betűt vagy betűcsoportot. Ez angolul különösen nehéz feladat, hiszen az „e” rendkívül gyakori: az Open Culture beszámolója szerint a leggyakrabban használt 500 angol szóból nagyjából minden másodikban előfordul, és bármilyen, szabadon választott szöveg összes betűjének általában 12 százalékát adja. Emiatt Wrightnak rengeteg alapvető szóról le kellett mondania, köztük a legköznapibb névmások egy részéről, számos múlt idejű alakról, sőt még bizonyos számnevekről is. Olyan egyszerű szavakat sem használhatott, mint a chapter, vagyis a fejezet.
A szerző életét ráadásul ma is bizonytalanság övezi. A szöveg szerint alig tudni róla valamit, még az sem teljesen világos, pontosan mikor és hol született, sőt az is vitatott, hogy amerikai vagy angol volt-e. Annyi valószínűsíthető, hogy Kaliforniában élt, a 20. század első felében alkotott, és kifejezetten foglalkoztatta ez a nyelvi kihívás. A Gadsby megszületését saját elmondása szerint egy olyan vers ihlette, amely szintén kerülte az „e” betűt.
A regény egyik érdekessége, hogy a bravúr ellenére nem pusztán formai játék. A történet egy Brampton Hills nevű kitalált városról szól, amely a 20. század elején hanyatlásnak indul, majd John Gadsby és néhány fiatal segítségével ismét talpra áll. A könyv így meglepő módon nem fantasztikus vagy abszurd irányba mozdul el, inkább városfejlesztésről és közösségi újjáépítésről mesél. Mivel Wright rengeteg hétköznapi szót nem használhatott, különös, olykor kifejezetten szellemes megoldásokkal helyettesítette őket: az esküvői tortát egy helyen például úgy írja körül, mint a konyhaművészet bámulatos cipóját.
A Gadsby így egyszerre furcsa és lenyűgöző olvasmány. A portál szerint ugyan helyenként kissé nehézkessé válik a prózája, összességében mégis meglepően jól olvasható, és sokszor egyáltalán nem feltűnő, hogy hiányzik belőle az angol egyik legfontosabb betűje. Az első kiadásban ráadásul négy hiba is maradt, vagyis néhány „e” végül mégis bekerült a szövegbe, ami csak még emberibbé teszi az egész vállalkozást.
A regény megjelenése körül is maradtak homályos pontok. A forrás szerint valamikor 1937 és 1939 között adhatták ki, biztosat azobnan erről sem lehet tudni, és Wrightnak állítólag komoly nehézséget okozott kiadót találni hozzá. A kötet végül szerzői kiadásban jelent meg, és mindössze körülbelül 50 példány fogyott belőle. A történethez az a legenda is hozzátartozik, hogy a szerző a megjelenés napján halt meg, bár ezt sem lehet teljes bizonyossággal ellenőrizni. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a könyv a 20. század második felében kultikus státuszt szerzett magának, az eredeti példányok pedig ma már jelentős összegekért cserélnek gazdát. A Gadsby így végül mégis elérte, amit kevés hasonló kísérlet tud: az irodalmi kuriózumból maradandó legenda lett.
Olvasd el ezt is!