James Douglas 1697-ben született James Douglas, Queensberry második hercege és Mary Boyle második gyermekeként. Bátyja csecsemőként meghalt, így elméletileg ő következett volna apja örököseként. A család azonban később úgy alakította át a címek és birtokok öröklési rendjét, hogy azok jelentős része James helyett öccsére, Charlesra szálljon.
A későbbi források ezt James mentális és fizikai állapotával hozták összefüggésbe. Egy 1719-ben megjelent, tehát viszonylag korabeli kiadvány szerint a fiatal férfi „testileg és szellemileg” is beteges volt, ezért apja Charles javára rendezte a családi címek öröklését. Arról azonban egy szó sem esik, hogy James gyilkos vagy kannibál lett volna.
A kannibalizmusról szóló történet egyik legkorábbi ismert írásos említése csak 1895-ből származik. A The Complete Peerage című genealógiai mű azt állította, hogy James 1707 körül egyedül maradt otthon egy fiatal szolgafiúval, akit megölt, nyársra húzott és megsütött. A beszámoló szerint később evés közben találtak rá. A forrás azonban nem közöl korabeli dokumentumot, amely alátámasztaná a történetet. Ráadásul az állítólagos esemény után közel 190 évvel jelent meg.
Néhány évvel később, 1902-ben Herbert Maxwell History of the House of Douglas című könyvében már egy másik változat szerepelt. Eszerint Jamest a Holyrood-palota pincéjében tartották bezárva, ahonnan az 1706-os edinburgh-i zavargások idején szökött ki. A személyzet állítólag az utcára ment, ő pedig a palota konyhájában rátámadt egy nyársat forgató fiúra, megölte, majd megsütötte. Ebben a verzióban viszont már szó sincs arról, hogy evett volna áldozatából.
A két beszámoló között több jelentős eltérés van. Más a helyszín és az időpont, és még abban sem egyeznek, hogy történt-e kannibalizmus. Ennél is furcsább, hogy nem maradt fenn korabeli tudósítás egy olyan bűncselekményről, amely vélhetően hatalmas botrányt kavart volna. Az állítólagos áldozat nevét sem ismerjük, és olyan halálozási vagy temetési adat sem került elő, amely egyértelműen hozzá kapcsolható lenne.
A legenda később tovább alakult. Egyes változatok már a Queensberry House-ba helyezték a gyilkosságot, és olyan történetek is elterjedtek, amelyek szerint az épületben máig kísért a meggyilkolt fiú szelleme. Mindezek ellenére nincs megbízható korabeli bizonyíték arra, hogy James Douglas valaha megölt, megsütött vagy megevett volna bárkit.
A legenda mögött ugyanakkor egy valós és különös családtörténet húzódik. A fennmaradt adatok alapján Jamesnek valóban lehettek komoly egészségi problémái, és az öröklési rendet is úgy módosították, hogy öccse kapja meg a családi vagyon és címek jelentős részét. Apja 1711-es halála után a címek megoszlottak James és Charles között, James pedig a jelek szerint Queensberry harmadik márkija lett. Egy 1715-ös halotti bejegyzés szerint ugyanebben az évben halt meg Yorkshire-ben.
Még különösebb, hogy későbbi genealógiai munkák egy része szinte teljesen kihagyta őt a család történetéből, más források pedig egymásnak ellentmondó információkat közöltek róla. Elképzelhető, hogy a nagy hatalmú Douglas család igyekezett minél kevesebbet beszélni James állapotáról. Azt valószínűleg már sosem tudjuk meg, pontosan milyen betegségben szenvedett. Arra pedig még kevesebb bizonyíték van, hogy valóban ő lett volna Skócia „kannibál grófja”. Könnyen lehet, hogy a hátborzongató történet nem több egy évszázadokkal később megszületett legendánál.
Olvasd el ezt is!