11 éves korára két kisfiút ölt meg: született gonosznak tartották Mary Bellt

Mary Flora Bell 1957. május 26-án született Newcastle egyik szegénynegyedében. Édesanyja, Elizabeth Bell 17 éves volt ekkor, alkohol- és gyógyszerproblémákkal küzdött, és a visszaemlékezések szerint már lánya születésekor elutasítóan viselkedett. Mary biológiai apjának kiléte bizonytalan, nevelőapját, William Bellt viszont apjaként szerette, mivel tőle kapta a legtöbb figyelmet.

A család egy sivár, zsúfolt házban élt Scottswoodban. Elizabeth rendszeresen hosszabb időre eltűnt, gyermekeit pedig rokonokra hagyta. Mary később azt állította, hogy anyja gyógyszerekkel mérgezte, megpróbálta vízbe fojtani, és szexuális erőszaknak is kitette. Utóbbi állítást testvérei vitatták, a családban tapasztalható elhanyagolásról és erőszakról azonban több beszámoló is fennmaradt.

Az iskolában Maryt intelligens, mégis nehezen kezelhető gyereknek tartották. Nehezen alakított ki kapcsolatokat, gyakran bántotta a nála kisebbeket, hangulata pedig gyorsan változott. Legközelebbi társa a két évvel idősebb Norma Joyce Bell volt, akivel rendszeresen járta a bontás alatt álló házakat és az elhagyott épületeket.

1968 májusában a két lányt már kihallgatták, miután több kisgyereket megtámadtak. Egy hároméves fiút Mary állítólag lelökött egy magas peremről, másnap pedig három kislány nyakát szorította és homokot tömött a szájukba. A gyerekek túlélték, a rendőrség azonban nem tett további lépéseket.

Május 25-én egy elhagyott házban holtan találták a négyéves Martin Brownt. A halál okát kezdetben nem tudták egyértelműen megállapítani, ezért az esetet balesetként kezelték. Mary és Norma másnap betört egy óvodába, amit megrongáltak, és olyan feljegyzéseket hagytak hátra, amelyekben magukra vállalták Martin halálát. A hatóságok ezt csupán rossz tréfának tekintették. Mary később más gyerekeknek is azt mondta, hogy gyilkolt. Martin temetésének napján felkereste a fiú édesanyját, és közölte, hogy látni szeretné a gyermeket a koporsóban. A viselkedése ekkor sem vezetett komolyabb rendőri intézkedéshez.

Még ugyanebben az évben, július 31-én eltűnt a hároméves Brian Howe. Holttestét két betontömb között találták meg egy elhagyott területen. A kisfiú fulladás következtében vesztette életét, testén pedig halála után ejtett sérüléseket és kezdetleges betűjeleket találtak. A nyomok alapján a patológus arra gyanakodott, hogy az elkövető maga is gyermek lehetett.

Mary feltűnően érdeklődött a nyomozás iránt, majd kihallgatásakor olyan részletet említett a helyszínen talált ollóról, amelyet a rendőrség nem hozott nyilvánosságra. Norma végül azt vallotta, hogy Mary előtte ismerte el a gyilkosságot. Később saját szerepét is részletesebben ismertette, és megmutatta a rendőröknek, hol rejtettek el egy véres borotvapengét.

A két lányt 1968. augusztus 8-án letartóztatták Brian Howe, majd Martin Brown halálával összefüggésben. A decemberi tárgyaláson az ügyészség szerint Mary az ölés izgalmáért cselekedett. A védelem ezzel szemben Mary pszichés állapotára és súlyos személyiségzavarára helyezte a hangsúlyt.

Normát minden vádpont alól felmentették. Maryt gyilkosság helyett csökkent beszámíthatóság alapján két rendbeli emberölésben mondták ki bűnösnek. Határozatlan időre fogvatartották, vagyis csak akkor szabadulhatott, amikor már nem tartották veszélyesnek.

Bell különböző javítóintézetekben és börtönökben közel 12 évet töltött. 1980-ban szabadult, új személyazonosságot és névtelenséget kapott. Később gyermeke született, a brit bíróság pedig megtiltotta valódi nevének és lakhelyének nyilvánosságra hozatalát.

1998-ban Gitta Sereny újságíró könyvet jelentetett meg Mary életéről. A kötetben Bell részletesen beszélt az elszenvedett bántalmazásokról, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy gyermekkora nem menti fel tettei alól. A könyv komoly felháborodást váltott ki, mivel az elítélt pénzt kapott közreműködéséért.