3+3 megkerülhetetlen műfordítás Nádasdy Ádámtól

Kevés nagyobb vállalás képzelhető el egy műfordító számára, mint Dante főművének teljes újrafordítása. Nádasdy Ádám 2016-ban megjelent munkája azért lett hamar népszerű, mert nem múzeumi tárgyként kezelte az Isteni színjátékot: a szöveg élőbb, mozgékonyabb és áttekinthetőbb lett, miközben Dante gondolati súlya nem veszett el. Maga Nádasdy is arról beszélt, hogy a fő célja a szerző világképének és gondolkodásának közvetítése volt, nem egy mesterségesen régies hang reprodukálása. Ez a fordítás azért megkerülhetetlen, mert egyszerre filológiai teljesítmény és kulturális közvetítés is. A Katona József Színház Dante: Pokol előadásának alkotói is éppen azt emelik ki, hogy Nádasdy fordítása örökre megváltoztatta a viszonyunkat a gimnáziumi években megismert eredeti szöveghez.

Nádasdy Ádám maga is úgy tartotta, hogy a Hamlet volt az egyik legnehezebb és legfontosabb Shakespeare-feladata, különösen azért, mert ez az a mű, amelyet ilyen vagy olyan módon, de mindenki ismer. A fordítás a debreceni Csokonai Színház számára készült 1999-ben, vagyis eleve színpadi használatra született, és ez érződik is rajta: könnyen érthető és játszható, miközben az archaikus nyelv, az ünnepélyes szófordulatok háttérbe szorulnak. Azzal, hogy a szöveg nyelve modernebb lett, Nádasdy sokkal befogadhatóbbá és átélhetőbbé tette a darab morális dilemmáit is.

A Rómeó és Júlia esetében könnyű lenne belesimulni a romantikus közhelyekbe, Nádasdy viszont pontosan érzékelte, hogy Shakespeare darabja sokáig szinte vígjátékként működik, és csak később rántja magával a nézőt a tragédia felé. A fordításában a fiatal szereplők beszéde nem poros irodalmi emlék, hanem eleven, gyors és színpadképes nyelv.  Ez a fordítás a színházban is működőképesnek bizonyult: a Bethlen Téri Színházban a Spirita Társulat 2014 márciusában Nádasdy korszerű fordítását használva vitte színre a darabot. Nem véletlenül: a Rómeó és Júlia csak akkor hat igazán, ha a szöveg nem díszíti túl a szenvedélyt, hanem hagyja, hogy a helyzetek önmagukban lobbanjanak fel.

A magyar klasszikusok közül talán a Bánk bán esetében a leglátványosabb, mit jelentett Nádasdy számára a „magyarról magyarra” fordítás. A nyelvész szerint a mű eredeti szövege önmagában sűrű és nehéz, az idő múlásával pedig több helyen homályossá vagy félreérthetővé vált, ezért az eredeti mellé mai nyelvű prózai fordítást adott. Ez nem egyszerű könnyítés, inkább értelmező gesztus: a dráma mögött húzódó emberi és politikai helyzeteket hivatott újra befogadhatóvá tenni. A Pécsi Nemzeti Színház 2020 szeptemberében mutatta be a Bánk bán előadását Nádasdy Ádám újrafordítása alapján.

A Csongor és Tünde esetében Nádasdy nem nyúlt a teljes szöveghez, a legtöbb helyen csak magyarázó jegyzetekkel látta el az eredeti verziót. A szerző szerint Vörösmarty drámája a magyar irodalom egyik fontosabb remekműve, amelynek csak egyes, nehezen olvasható részeit írta át. Ez a megoldás különösen sokat mond Nádasdy fordítói gondolkodásáról: bármilyen műhöz is nyúlt hozzá, azt mindig indokolt formában tette. Nem eltüntetni akarta Vörösmartyt, hanem úgy mellé állni, hogy a mai olvasó ne veszítse el a fonalat. Ez a fajta fordítói alázat legalább akkora teljesítmény, mint egy idegen nyelvű klasszikus teljes újrafordítása.

Az ember tragédiája prózai fordításával Nádasdy tulajdonképpen lezárta a magyar drámairodalom nagy, nehezen hozzáférhető klasszikusain végzett munkáját. A könyv ismertetője szerint abból indult ki, hogy bár a cselekmény a felszínen követhető, a gondolati szövet sok helyen nehezen érthető, ezért az eredeti mellé a szemközti oldalon mai magyar prózai fordítást adott. A cél itt is ugyanaz volt: kibogozni, pontosan ki mit mond, és miért fontos az adott mondat. A szöveg a színpadon is életre kelt: a Katona József Színház EMBTRAG című előadása Madách drámai költeménye és Nádasdy Ádám prózai fordítása alapján készült, bemutatója 2023-ban volt. Nádasdy itt sem modernizálni akart a szó olcsó értelmében, hanem érthetővé tenni azt, amit sokan tisztelnek, de nehezen olvasnak végig.