Magyarországon 1930-ban 2680 öngyilkossági halálesetet regisztráltak, ami az akkori népességhez viszonyítva nagyjából 31 esetet jelentett százezer lakosra. Az ország ezzel Európa magas öngyilkossági rátájú államai közé tartozott. A jelenség külföldön is komoly visszhangot kapott, az ausztrál Sunday Times 1937 őszén már az „öngyilkosok városaként” emlegette Budapestet.
Budapest komor külföldi megítélését később a Szomorú vasárnap című zene köré épült legenda is erősítette. Seress Rezső 1933-ban komponált dala Jávor László szövegével vált ismertté, majd a következő években több öngyilkossággal is összefüggésbe hozták. A konkrét esetek jelentős részét nem sikerült hitelt érdemlően igazolni, a szenzációhajhász beszámolók azonban gyorsan terjedtek.
Ebben a légkörben jelentek meg 1937-ben a holland Het Leven képes magazin fotói egy állítólag Budapesten működő intézményről. A képeken fehér köpenyes oktató magyarázta a mosolygás különböző fázisait, a résztvevők tükrök előtt gyakoroltak, mások pedig az arcukra erősített eszközökkel próbáltak mosolyt erőltetni magukra, írja a Medium.
Az egyes változatokat eltérő nehézségűnek állították be, a Roosevelt-mosoly hathetes megtanításáért pedig állítólag 500 dollárt is kértek. A beszámolók 45 tanulóról és két oktatóról írtak. A képsorozat gyorsan eljutott más országokba is. Az amerikai Life 1937. szeptember 6-i számában több oldalt szentelt a témának, ám már akkor átverésként jellemezte a mosolyiskolát. A lap szerint a kezdeményezés mögött egy magát Jenő professzornak nevező férfi és egy Vincze nevű hipnotizőr állt.
A későbbi vizsgálódások sem hoztak elő olyan megbízható magyar dokumentumokat, amelyek egy valóban működő budapesti intézmény létét igazolnák. Az is feltűnő, hogy az állítólagos képzésről szinte kizárólag külföldön jelentek meg beszámolók, miközben hazánkban alig maradt nyoma. A Het Leven nem mellesleg gyakran közölt beállított fotókat, ezért a képek önmagukban nem bizonyítják, hogy Budapesten valóban létezett ilyen mosolyiskola.
Olvasd el ezt is!