A magyar dal, amit világszerte az öngyilkosok „himnuszaként” ismernek
Kevés magyar szerzemény tudhat magáénak akkora és olyan sötét hírnevet, mint a Szomorú vasárnap. Seress Rezső és Jávor László dala az 1930-as években indult világhódító útjára, később pedig az „öngyilkosok himnuszaként” emlegették. Bár a korabeli újságok több halálesetet is összekapcsoltak vele, máig nincs bizonyíték arra, hogy maga a zene öngyilkossági hullámot idézett volna elő.
Seress Rezső 1899-ben született Budapesten, eredeti neve Spitzer Rudolf volt. Fiatalon otthagyta az iskolát, és egy vándorcirkuszhoz csatlakozott artistaként, ám egy próbán balesetet szenvedett, ezért más pályát kellett keresnie. Bilicsi Tivadar színésszel kötött barátsága után maga is színésznek állt, közben pedig egy színház hátsó helyiségében sajátította el a zongorázás alapjait.
Első jelentősebb sikere az 1925-ben megjelent Még egy éjszaka… volt, amelyből mintegy 17 ezer példány fogyott. Ezt újabb népszerű dalok követték, a gazdasági világválság és a hangosfilm terjedése azonban egyre nehezebb helyzetbe hozta. A némafilmek zongorakísérőjeként dolgozó Seress munkalehetőségei megfogyatkoztak, ezért Párizsban próbált szerencsét dalszerzőként.
A Szomorú vasárnapot 1932 végén komponálta, a hozzá kapcsolódó, szerelmi veszteségről szóló verset pedig Jávor László írta. A dal 1933-ban jelent meg, amikor Európát a gazdasági válság mellett a szegénység és a fasizmus erősödése nyomasztotta.
A szerzemény eleinte kevés figyelmet kapott. A fordulat akkor következett, amikor Kalmár Pál felvette műsorára, majd lemezre is énekelte. Ezt követően a harmincas évek közepétől magyar lapok több öngyilkosságról számoltak be, amelyek helyszínén állítólag megtalálták a kotta egy példányát, vagy az áldozat búcsúlevelében a dal sorai szerepeltek.
A külföldi sajtó hamar felkapta a történetet. Egy bécsi lányról azt írták, hogy a kotta lapjait szorítva vetett véget életének, Londonban pedig állítólag egy nő újra és újra meghallgatta a felvételt, mielőtt gyógyszereket vett be. A dalhoz idővel több mint száz halálesetet kapcsoltak, ezek jelentős részéről azonban nem igazolható, hogy a műhöz köthetők, akárcsak Goethe Az ifjú Werther szenvedései című könyve esetében.
Seress maga is kételkedett a beszámolók hitelességében. Az egyik emlegetett eset kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a kottából akkoriban nagyon kevés példány készült, így szinte kizárt, hogy az az érintett kezébe került volna.
A Szomorú vasárnaphoz több angol szöveg is készült. A legismertebb változatot Sam M. Lewis írta, és 1936-ban Hal Kemp zenekara rögzítette. Lewis megtartotta a dal komor hangulatát, ugyanakkor egy olyan záró versszakkal egészítette ki, amelyben kiderül, hogy a tragikus esemény csupán álom volt.
Billie Holiday 1941-es felvétele tovább erősítette a szerzemény nemzetközi hírnevét. Az amerikai jazzénekesnő előadásában a dal azóta is a 20. század egyik legsötétebb hangulatú zenei darabjaként él tovább. Később Elvis Costello, Sarah McLachlan, Heather Nova és számos más előadó is feldolgozta.
A híresztelésekkel ellentétben a dalt nem tiltották be hivatalosan az Egyesült Államokban. A BBC viszont a negyvenes évek elején túl nyomasztónak ítélte, ezért hosszú időre levette műsoráról az énekelt változatot, és egy ideig csak hangszeres feldolgozását engedte sugározni. A tilalom egészen 2002-ig érvényben maradt.
A rendelkezésre álló adatok alapján nem állítható, hogy a Szomorú vasárnap közvetlenül öngyilkosságokra késztette volna hallgatóit. Egy 2008-ban megjelent tanulmány szerint az 1930-as években a dalhoz kapcsolt állítólagos növekedést inkább a gazdasági világválság idején kialakult depresszió, valamint más társadalmi és egyéni körülmények magyarázhatták.
Valószínűbb, hogy a már eleve súlyos lelki válságban lévő embereket vonzotta a dal szövege és melankolikus dallama. Arra nincs tudományos bizonyíték, hogy a Szomorú vasárnap önmagában mérhető öngyilkossági hullámot idézett volna elő. A korabeli sajtó ugyanakkor előszeretettel kapcsolta össze a tragédiákat a misztikus hírű szerzeménnyel, ami tovább erősítette a legendát.
Seress életét a második világháború és zsidó származása is meghatározta. Munkaszolgálatra vitték, ahol árkokat ásott és aknamezők tisztításán dolgozott. Ő maga túlélte a háborút, de édesanyját deportálták, majd egy munkatáborban vesztette életét.
A háború után Seress dalai tiltólistára kerültek, ezért ismét vendéglátóhelyeken zongorázott. A Szomorú vasárnapéhoz mérhető sikert azonban többé nem tudott produkálni. A világhírű szerzeményhez ellentmondásos érzések fűzték: úgy vélte, minden csalódását beleírta, és fájdalmas volt látnia, hogy mások saját szenvedésüket ismerték fel benne.
A zeneszerző 1968-ban, 68 éves korában öngyilkosságot követett el Budapesten. Halála végleg összefonódott leghíresebb dalának legendájával, ez azonban továbbra sem bizonyítja, hogy a Szomorú vasárnap mások tragédiájáért felelős lett volna. A szerzemény sötét hírnevét a válságos történelmi korszak, a sajtó szenzációéhsége és alkotójának tragikus sorsa együtt formálta.
Olvasd el ezt is!