Az Eurostat vállalkozás-demográfiai adatai szerint 2021 és 2024 között az Európai Unió 27 tagállama közül Magyarországon csökkent a leggyorsabban a vendéglátó-vállalkozások száma: 27 979-ről 26 370-re, 5,8 százalékkal. Rajtunk kívül még négy országban fogyott az állomány – Dániában, Olaszországban, Lettországban és Svédországban –, de egyikükben sem érte el a visszaesés a négy százalékot. Az uniós medián +3,6 százalék volt.
A négy másik csökkenő ország egyike sem futott rekordszintű turizmust ezekben az években. Ha a mezőnyt a turizmusnak erősen kitett országokra szűkítjük – Csehország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia –, mindegyikben nőtt a vendéglátó-vállalkozások száma. Egyedül nálunk fogy.
A magyarázat nem a turisták elmaradása. A vendégéjszakák száma 2025-re gyakorlatilag visszatért a 2019-es szintre (33,1 millió a 33,2 millióhoz képest), miközben a vendéglátóhelyek száma országosan 51 329-ről 41 852-re, 18,5 százalékkal esett. A KSH adatai szerint az éttermek és büfék számának tíz év alatti visszaesése területi bontásban Budapestet sújtotta a legerősebben.
A kutatás szerint a kereslet nem egyszerűen fogy, hanem átalakul. A Magyarországra érkező külföldiek átlagos napi költése 2025-ben 28 ezer forint volt – 900 forinttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Több vendég, hosszabb tartózkodás, nagyobb összesített költés, és közben csökkenő napi fajlagos érték. A brit vendégéjszakák 92 százaléka a fővárosra koncentrálódik, szemben a németek 42 százalékával.
Eközben a belvárosi bérleti díjak elszakadtak a város többi részétől. A Cushman & Wakefield mérése szerint a budapesti prime üzletutcák díja 2023 és 2025 között 1 320 euró/m²/évről 1 920 euró/m²/évre emelkedett; a Fashion Street 33 százalékos éves drágulása 2025-ben Európa legnagyobbja volt. Az V., VI. és VII. kerületben 8–12 ezer forint/m²/hó a díjszint, Soroksáron vagy Újpest külső részein 2–4 ezer.

– mondja Reményik Áron, a Raconteur Agency kutatásának szerzője.
A tanulmány vitairatnak készült, és külön jelöli, mi bizonyíték és mi feltevés. Az adatok a paradoxont igazolják: rekordszintű turizmus mellett zsugorodó vendéglátóhálózat, csökkenő fajlagos költés és robbanó belvárosi bérleti díjak. Azt viszont, hogy ebben pontosan mekkora szerepe van a lángos-kultúrának és a buliturizmusnak, a rendelkezésre álló statisztikák nem bontják szét – ez a kutatás munkahipotézise. A szerző szándéka szerint épp ez a vita tárgya.
