A legtöbb horrorfilm él a jumpscare, azaz a képi és zenei eszközökkel történő hirtelen ijesztés technikájával. Cikkünkben öt olyan alkotást szedtünk össze, amelyek különösen hatékonyan alkalmazzák ezt a módszert.
A jumpscare kifejezésnek nem létezik bevett magyar fordítása, de aki ugrott már ki a székéből horrorfilmnézés közben, az alighanem tudja, miről van szó.
Sokan úgy vélik, hogy az erőteljes képi és zenei hatásokkal történő hirtelen ijesztés olcsó trükk csupán, az igényesebb horrorfilmek inkább atmoszférájukkal keltenek félelmet a nézőben.
Akármi is legyen az igazság, a jumpscare egy olyan eszköz, amiről a legtöbb horrorfilm-rendező nem akar lemondani. Mi most öt olyan alkotást gyűjtöttünk össze a Collider segítségével, amelyek mesterien alkalmazták ezt a módszert.
Ez is érdekelhet: Négy hátborzongató horrorfilm a félelem legnagyobb rajongóinak
Beszélj hozzám! (2023)
Az utóbbi években Ausztrália több olyan horrorral is jelentkezett, amelyek világszerte elismerést váltottak ki, elég csak a Wolf Creek-filmekre vagy a A Babadookra gondolni.
A 2023-as év egyik horrorszenzációja, a Beszélj hozzám! ugyancsak a szigetországban készült, ráadásul egy elsőfilmes rendezőpáros jegyzi. A történet már önmagában ijesztő: egy csapat fiatal rájön, hogy egy bebalzsamozott kéz segítségével kapcsolatba tudnak lépni a halottakkal. A jól időzített jumpscare-ek csak fokozzák a nézők rémületét.
Sinister (2012)
Scott Derrickson filmje a tudomány szerint is rendkívül félelmetes:
egy felmérés szerint semelyik másik horror nem emelte meg ennyire a nézők pulzusszámát.
Ethan Hawke egy családapát alakít a filmben, aki új házának padlásán rejtélyes videószalagokra bukkan. A felvételek talán arra is magyarázatot adnak, mi történt a ház korábbi lakóival. A Sinister folytatást is kapott, a második rész ugyancsak nagyon ijesztő lett.
Hang nélkül (2018)
A Hang nélkül legnagyobb érdeme talán az, hogy a számtalan egy kaptafára készült horrorfilm után újszerű ötlettel állt elő.
A történet szerint kíméletlen ragadozó lények lepik el a Földet, a sebezhetetlennek tűnő szörnyeknek azonban van egy gyengéjük: nem fejlődött ki a látásuk. Hallásuk ellenben olyannyira kifinomult, hogy főhőseinknek minden léptükre vigyázniuk kell, ha túl akarnak élni.
A jumpscare-ek erejét itt éppen az adja, hogy óriási kontrasztban állnak a némafilmszerű alkotás többi jelenetével. A Hang nélkül is kapott folytatást, idén pedig egy előzményfilm érkezik a mozikba.
Amikor kialszik a fény (2016)
A Lights OutDavid F. Sandberg rendező azonos című rövidfilmjén alapszik, amellyel annak idején nagy sikert aratott a YouTube-on. A néhány perces alkotásban a főszereplőt egy természetfeletti lény üldözi a lakásában, amely azonban csak a sötétben bújik elő. Mondanunk sem kell, hogy a lámpa éppen a legrosszabb pillanatban mondja fel a szolgálatot…
Az egész estés verzió tehát ugyanerre az alaphelyzetre épül, mellé azonban egy családtörténetet is kapunk. Mindössze 77 perces a film, de a rövid játékidő ellenére sincs hiány jumpscare-ekben.
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: 3 alulértékelt Stephen King-regény, ha egy kis borzongásra vágynál
Ördögűző 3. (1990)
Az Ördögűző-trilógia darabjai igencsak vegyes színvonalúak. Amíg az első részt sokan a valaha volt legjobb horrorfilmnek tartják, addig a második epizódot a leggyengébbek között szokás emlegetni.
A trilógia záró darabja visszatalált a helyes útra, amihez a filmtörténet egyik legrémisztőbb jumpscare-jelenete is hozzájárult. Érdekesség: a rendezői székbe ezúttal az a William Peter Blatty ült, aki a trilógia alapjául szolgáló regényeket írta.
