A Joaquin Phoenix főszereplésével készült művet egyfajta „rémálom-vígjátékként" tartják számon, a cselekmény homályos, de mindeközben az egész szürreálisabb, mint bármi, amit eddig Astertől láttunk. Generációs traumákkal átszőtt, nyugtalanító, bizarr kaland, amely a főhőst négy különböző álomszerű életszakaszon követi nyomon. Ha már láttad, akkor azért, ha még csak tervezed, akkor azért – íme néhány film, amely kétségkívül hatással volt Aster alkotására.
1. Fehér éjszakák (2019)
Nehéz túlbecsülni azt a hatást, amelyet Aster két játékfilmje, a Fehér éjszkák és a Örökség gyakorolt a horror műfajára. Bár mindkettő egy-egy sajátos látomás, a kettő közül mégis a Fehér éjszakák viszi a pálmát a pszichológiai idegesítésben, különösen ahogy a karakterek egyre jobban kibomlanak. Az Amitől félünkkel Aster a hagyományos horrortrópusoktól még távolabb kerül, a pszichológiai terror meditatívabb, karakterközpontúbb formája felé. De a Fehér éjszkákban már felbukkant ez az irány, nem is beszélve a kísértetiesen álomszerű esztétikáról.
Ez is érdekelhet: 5 kihagyhatatlan horrorfilm 2023-ban
2. A befejezésen gondolkozom (2020)
Lehet, hogy nem „horrorfilm", de ebben a filmben minden olyan hátborzongató, paranoiás energiával rendelkezik, ami az Aster-filmekre is jellemző. Bár Charlie Kaufman hírhedten rendkívül elvont cselekményű filmeket készít, a rajongók ugyanígy kissé értetlenül állnak az Amitől félünk cselekménye előtt. Az idők során számos elmélet született arról, hogy miről szól Kaufman filmje, vagy hogy kinek a szemszögéből mesél. Hasonló kérdéseket vet fel az Aster-film, melyben Joaquin Phoenixet egyszer szenilisként, mások felnőtt fiúként látjuk. Ráadásul itt is nehéz megkülönböztetni az illúziót, vagy a téveszmét a valóságtól.
3. Mulholland Drive (2001)
David LynchMulholland Drive című filmjének csillogása alatt valami mélyen nyugtalanító rejtőzik. A 2001-es mestermű valahogy egyszerre a rendező egyik legmerészebb és kereskedelmi szempontból legelérhetőbb filmje − ami Lynch esetében nagy szó. Abszolút „álom”-moziról van szó, amely nemcsak az álom lényegéről szól, hanem megkérdőjelezi annak a valóságnak az egész szövetét is, amelyen alapul. Az Amitől félünk a gyász és egy családi örökség összefüggésében vizsgálja ezeket a témákat.
Ha tovább olvasnál: Rettegés és Anya Taylor-Joy: megérkezett a Last Night in Soho előzetese
4. A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989)
Peter Greenaway filmje, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője a dekadencia és a romlottság remekműve, amely kiállta az idő próbáját. Aster munkáihoz hasonlóan a filmet nem annyira a cselekmény hajtja – az valójában egy egyszerű bosszútörténet −, hanem inkább a túlburjánzó esztétikára és a karakterek különböző árnyalataira támaszkodik. Aster szerint a film „tiszta gonoszság", a legjobb értelemben. Ám mind Greenaway, mind Aster filmje sokkal több, mint esztétikai élvezet − Greenaway műve például a fasiszta elnyomás kritikája.
5. Hollywoodi lidércnyomás (1991)
Aster és Coenék között sokkal több a közös nevező, mint az első pillantásra látszik. Különböző módon, de mindketten az „elme belsejének" mesterei. Az érdekli őket, mi kell ahhoz, hogy valakit valóban a töréspontig juttassunk, és lehetséges-e bármi értelmeset elérni ebben a világban? Ezek a témák adják a rendezők abszurd, olykor már-már nihilizmus határán mozgó, élvezetes vígjátékát is. Aster legújabb filmjét is sokan vígjátéknak bélyegezték.
6. Persona (1966)
Aster számára sem idegen Ingmar Bergman hatása. Ezt a filmet személyes kedvenceként említi, és Bergman szelleme valóban minden Aster-filmben ott lappang. Külön kiemeli, hogy a film „előremutató módon veszi fel az álom-logikát". Bergman pszichológiai rémálma két nő érzelmi „közeledéséről" felveti az összes fontos kérdést, de az Amitől félünk még egy sor másikat is hozzáad. A Personát gyakran minden idők egyik legfilozofikusabb filmjeként emlegetik, és Aster munkája is feszegeti ezeket a határokat.
