A brit filmes magazin, a Sight and Sound szerkesztői tízévente felkérik a filmszakma leghíresebb képviselőit arra, hogy állítsanak össze egy tízes listát az általuk legjobbnak tartott alkotásokból. A személyes preferenciákból összeáll egy gigantikus rangsor, amelyen aztán rendre összevesznek rendezők, kritikusok, valamint rajongók milliói. Cikkünkben a filmszakma legnagyobb presztízsű listájának történetét ismertetjük.
A Sight and Sound egy 1932 óta megjelenő brit havilap, amely a filmek világával foglalkozik. Ebben még nincsen semmi különös, hiszen számos hasonló kiadvány jelenik meg világszerte. A Brit Filmintézet által kiadott folyóirat azonban időről időre az érdeklődés középpontjába kerül, méghozzá a tízévente megjelenő, a filmtörténet legjobb alkotásait rangsoroló listája okán.
A szerkesztők először 1952-ben kérték fel a legjelentősebb rendezőket és kritikusokat arra, hogy állítsanak össze egy tízes listát az általuk legjobbnak ítélt mozgóképes alkotásokból.
A voksolók szabad kezet kaptak: szavazhattak személyes kedvenceikre, a filmtörténet mérföldköveit jelentő művekre, de műfaji megkötés sem volt, így a dokumentumfilmek is versenyben voltak.
1952-t írtunk tehát, így azokat a filmeket, amelyek azóta jelentek meg (és váltak klasszikussá) értelemszerűen hiába keressünk az első listán.
Ezek a művek végeztek a top 10-ben az első voksoláson:
- Biciklitolvajok (1948)
- Aranyláz (1925), Nagyvárosi fények (1931) – megosztva
- Patyomkin páncélos (1925)
- Türelmetlenség (1916), Louisianai történet (1948) – megosztva
- Gyilkos arany (1924), Szent Johanna – Jeanne d'Arc (1928), Mire megvirrad (1939) – megosztva
- A millió (1931), Játékszabály (1939), Késői találkozás (1945) – megosztva
Éppen csak lemaradt a listáról Orson WellesAranypolgára, pedig a film már tizenegy évvel a szavazás előtt megjelent, így jól ismerte a zsűri. Az alkotás, amely egy sajtómágnás utolsó szavai körül kialakuló rejtélyről szól, később persze megkapta a neki kijáró elismerést.
Ez is érdekelhet! Nem csak Hollywood ért a romantikához: 5 remek szerelmesfilm Ázsiából
Méghozzá rögtön a következő voksolás alkalmával, 1962-ben ugyanis ezt a művet választották meg a valaha készült legjobb filmnek. A második lista csupán négy helyen egyezett meg az elsővel, így elmondható, hogy egy évtized alatt is rengeteget formálódott a filmes kánon.
Ez a bizonyos kánon a következő évtizedek alatt értelemszerűen folyamatosan változott és bővült, elvégre egyre másra jelentek meg azok a filmek, amelyek azóta már megkérdőjelezhetetlen klasszikusoknak számítanak.
1992-től kezdve aztán a Sight and Sound szerkesztősége külön kezelte a kritikusok, esztéták, újságírók, valamint a rendezők szavazatait, így az újság azóta is rendre két listát jelentet meg, melyek közül talán az előbbi örvend nagyobb presztízsnek – erről bővebben később.
A mozi világa nagy változásokon ment keresztül, akárcsak a kritikusok ízlése, egyvalami azonban betonbiztosnak tűnt: az Aranypolgár első helye.
Ez a tétel végül 2012-ben dőlt meg, amikor is Alfred HitchcockSzédülés című munkája letaszította a trónról Orson Welles filmjét. A csavaros thriller első helyezése jókora meglepetést keltett, ettől kezdve pedig már nem volt kőbe vésve az, hogy az Aranypolgárnak kell a dobogó tetején végeznie, bármilyen kiváló filmről is van szó egyébként.
Így érkeztünk el a legutóbbi szavazásig, melynek végeredménye nagyobb vitát keltett az összes korábbinál.
A kritikusok ugyanis Chantal Akerman végtelenül hosszú nevű drámáját, a Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. I-II. című alkotást nevezték meg a valaha készült legjobb filmként.
Az 1975-ben készült mozi egy korábbi szavazáson sem végzett még a dobogó közelében sem, az eggyel korábbi rangsorban a megosztott 36. helyet szerezte meg.
Nem csoda, hogy rögtön megindultak a találgatások arról, hogyan változhatott ilyen nagy mértékben a filmes kánon ilyen rövid idő alatt.
A válasz többrétű. Először is, a szerkesztők ezúttal majdnem kétszer annyi kritikus tízes listájára voltak kíváncsiak, mint legutóbb – 846-ról 1639-re ugrott ez a szám. Óhatatlan, hogy a zsűri ilyen mértékű kibővülésekor némileg áthelyeződnek a hangsúlyok.
Csakhogy ez még mindig nem tűnt elégséges magyarázatnak arra, ami történt. Még ha bővült is a megkérdezettek köre, miért nem mondjuk KubrickŰrodüsszeiája végzett az első helyen, ahogy arra sokan számítottak előzetesen? Vagy miért nem A Keresztapa, esetleg Fellini, Tarkovszkij, netán Kuroszava valamelyik munkája?
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: 5+1 film, ha imádod Rómát
A rossz nyelvek szerint elsősorban a politikai korrektséggel magyarázható az eredmény. A filmtörténet legnagyobb alkotói között felülreprezentáltak a férfiak, amit persze nem feltétlenül annak köszönhetnek, hogy tehetségesebb rendezők lennének a női nemhez tartozó kollégáiknál, hanem sokkal inkább annak, hogy sajnos sokáig elsősorban csak a férfiaknak osztottak lapot (vagyis pénzt) a stúdiók.
E szerint a magyarázat szerint a szavazók egy nem elhanyagolható része kínosan ügyelt arra, hogy tízes listáján legalább egy női rendező által készített film is szerepeljen, és legtöbbjüknek Akerman filmje jutott először eszükbe, ami aztán statisztikai torzuláshoz vezetett. A híres hollywoodi forgatókönyvíró és rendező, Paul Schrader is osztja ezt az elképzelést.
Az is igaz persze, hogy sokan egyetértenek a francia feminista dráma első helyezésével és vitatják a fenti értelmezést.
Ajánljuk még a témában: Oscar 2024: Tarolt az Oppenheimer, Emma Stone megkapta karrierje második aranyszobrát
Akárhogy is, a kritikusok listája immár nem mindenki számára szolgál zsinórmértékül, sokan inkább a rendezők rangsorát tartják a megbízhatóbbnak – a direktorok egyébként legutóbb Kubrick említett sci-fijét koronázták meg.
Aki kíváncsi arra, ki hogyan voksolt a filmes szakma legnagyobb szaktekintélyei közül, az ezen a felületen nézelődhet. Az összes lista nyilvános, így Martin Scorsese, Wes Anderson vagy éppen Sofia Coppola személyes ízléséről is benyomást szerezhetünk. Tizenhat magyar szakember véleményét is kikérték a szerkesztők, így Nemes Jeles Lászlóét vagy Tarr Béláét is.
