1928. július 26-án született Stanley Kubrick, a 20. század egyik legnagyobb hatású filmrendezője. A 70 éves korában elhunyt művészt nemcsak filmjei emelték a legnagyobbak közé, hanem újító technikai megoldásai, eredeti és nyers történetmesélései is. Születésnapjának okán emlékezve – és a The Guardian listájának segítségével – összegyűjtöttünk azt az 5 filmet, amit minden filmrajongónak látnai kell legalább egyszer.
5. Acéllövedék (1987)
Az ötödik helyen Stanley Kubrick '80-as évek végi, vietnámi konfliktust is bemutató háborús drámája végzett. A történet a kiképzést emeli ki, majd magával az azt követő harc traumájával teszi egyenlővé.
Érdekesség, hogy a rendező nem volt hajlandó elhagyni Angliát a forgatás idejére, így a Beckton gázgyár és importált pálmafák százainak kreatív felhasználása ellenére is hiányzik a filmből az a vizualitás, amelyet például Coppola Apokalipszis mostja bemutat; azonban az Acéllövedék még így is hatalmasat üt.
4. Mechanikus narancs (1971)
Kubrick ezzel a hatalmas polgárpukkasztással köszöntötte a ’70-es éveket. Ez a film egy forrongó atmoszférájú, harcias üvöltés, amit, ha egyszer megnézünk, biztos nagyon sokáig az elménkben marad. Alex, a főszereplő pokoljárása és az egyszer fasizmust, másszor abszurdan engedékeny liberalizmust is bemutató rendszerkritika nagyon nyers szemléltetése rendkívül hatásos és tanulságos akár a fiatalabb, akár az idősebb korosztály számára.
Ez is érdekes lehet: Film készül Kubrick egyik meg nem valósult forgatókönyvéből
3. Barry Lyndon (1975)
Mint sokszor, itt is egy irodalmi forráshoz nyúlt Kubrick. Továbbá egy újabb műfaji fordulatot hajtott végre, így hozzá is tudott tenni az irodalmi műhöz. Mint mindig, a rendező technikailag is kitett magáért, NASA-objektíveket használt azokban a csodálatos gyertyafényes kártyajáték-jelenetekben, és a klasszikus művekre koreografált akciókat a lehető legintenzívebb szintre emelte. A Barry Lyndon valóban a kosztümös történelmi filmek mintapéldánya.
2. Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964)
Kubrick vígjátéka a zseniális Peter Sellers kettős alakítással ott van minden idők legjobbjai között. Habár az idei Oppenheimerhez hasonlóan – melynek kritikája itt olvasható – súlyos a téma, rendkívül abszurdan és karikatúra-szerűen mutatja be a film az atombomba körüli viszályokat, és ezt pont a hidegháború idején, az USA hidegháborús gondolkodásmódja ellen is. Mint oly sokszor, Kubrick ezzel is popkulturálisan instant klasszikust, a végső atomrobbanás-montázst pedig szinte tényleg lehetetlen felülmúlni.
Ezt is olvasd el: Rejtélyes monolitot állítottak Kubrick emlékére
1. 2001: Űrodüsszeia (1968)
A rendező egyedülálló remekműve. Az űrhajó-dokkoló jelenetek, amelyeket a Kék Duna keringő zenéjére komponált meg, az idejét megelőző technológiai vívmányok és a sokrétegű, kozmikus történet zseniális egybeolvadása ez az alkotás. A film – annak ellenére, hogy idén már 55 éves – egyetlen szekvenciája sem néz ki kevésbé jól, még a CGI és a vizuális effektek későbbi fejlődésével sem tudja ezeket lerontani.
Nehéz elképzelni, hogy bármelyik jelenlegi filmkészítőnek lenne annyi szellemi bátorsága, hogy hasonlóval próbálkozzon. Kubrick ezzel a filmmel az emberi tudat evolúciójának történetét kívánta elmesélni: a moziban nagyon kevés mű közelíti meg ezt. Monumentális, kimagasló teljesítmény, amely kihat mai napig a filmművészetre.
