Az egyik legnagyobb tévhit a filmtörténelemmel kapcsolatban az, hogy a színes filmek először az 1930-as években jelentek meg. Bár ez bizonyos színezési eljárásokra igaz, a filmkészítők már a mozgókép első évtizedeiben megpróbálták beépíteni a színeket az alkotásaikba.
Sokan úgy gondolnak a Technicolor-eljárással készült Óz, a nagy varázslóra, mint a filmtörténet első színes filmjére. Azonban az első színes mozgókép több évtizeddel az ikonikus film előtt látott napvilágot.
A legelső kereskedelmi forgalomban gyártott színes film az Egy látogatás a tengerparton (1908) volt. A nyolcperces brit rövidfilm a Kinemacolor eljárást használta a dél-angliai Brighton tengerpartjáról készült felvételek sorozatához.
Ez is érdekelhet: Ma van a televíziózás világnapja – 7 érdekesség a világot átformáló készülékről
Az első nagyjátékfilm pedig 1914-ben készült The World, the Flesh and the Devil címmel. A szóban forgó alkotás azóta elveszett és nincsenek meg belőle még részletek sem, de ez volt az első nagyjátékfilm, amelyben a Kinemacolor eljárást alkalmazták.
A cikk ezen pontján érdemes pár szót ejteni a korai színezési metódusokról: a Kinemacolor-eljárás egy forradalmi találmánynak számított, mivel a váltakozó képkockákon vörös és zöld szűrőket használtak a film színeinek szimulálására.
Bár a Kinemacolor kétségtelenül új kapukat nyitott meg a filmipar előtt, még mindig nem volt képes felvonultatni a színek teljes spektrumát a képernyőn. A vörös és zöld szűrők kizárólagos használata miatt egyes képek elmosódtak. A kék hiánya a színspektrum egy részét pedig kihagyta a képekből.
1914-ben aztán megszületett a Technicolor, amely különböző technikákkal kezdett kísérletezni a színes filmek előállítására. Két vetítőgépet használtak, hogy megpróbáljanak színt létrehozni egy prizmán keresztül. A szakemberek eleinte a színeket a filmanyagra próbálták rányomtatni, ez viszont túl költségesnek bizonyult, mivel ezek a technikák túl drágák voltak, és speciális vetítőberendezést igényeltek volna a mozik számára.
Aztán 1932-ben a Technicolor egy háromszínű filmben festékátviteli módszereket alkalmazott, hogy a mozitörténelem valaha látott legélénkebb színeit hozza létre. Innentől kezdve – ahogy mondani szokás – a többi már történelem.
Forrás: Studiobinder
