5 különleges és szokatlan enciklopédia főnixekről és képzeletbeli városokról
Az enciklopédia elvileg a világ rendszerezéséről szól. De mi történik, ha a szócikkekben nem országok és állatfajok jelennek meg, hanem főnixek, nem létező városok vagy éppen baljós égi jelenségek? Az alábbi 5 könyv ugyanazt a formát használja, mint egy klasszikus lexikon, mégis egészen más világot térképeznek fel – olyat, ahol a képzelet, a nyelv és a megmagyarázhatatlan kerül rendszerbe.
Az ilyen kötetekben nem az a legérdekesebb, amit felsorolnak, sokkal inkább az, ahogyan ezt teszik. Mindegyik mögött ott van az enciklopédikus gondolkodás alapja: rendet teremteni. Csak éppen itt nem a megszokott valóságot, hanem annak határterületeit próbálják feltérképezni.
Borges könyve olyan, mintha egy természetrajzi lexikon lapjait olvasnánk, azzal a különbséggel, hogy a benne szereplő lények nem léteznek. A főnix, a kentaur vagy éppen olyan különös teremtmények, mint a tükörben élő állatok vagy a Simurgh ugyanabban a tárgyilagos formában jelennek meg, mintha rendszertanilag is besorolható fajok lennének. Ettől a kötet egyszerre hat komolynak és játékosnak, miközben valójában a különböző kultúrák képzeletét rendezi újra.
Ez a könyv nem létező városokat és országokat gyűjt össze az irodalomból, Atlantisztól Drakula kastélyán át egészen Középföldéig. A különlegessége abban áll, hogy ezek a helyek ugyanazzal a precizitással vannak leírva, mint egy valódi útikönyvben: történetek, földrajzi részletek és saját logikájuk szerint működő világok rajzolódnak ki. Az olvasó így könnyen azon kapja magát, hogy egy nem létező térképen próbál eligazodni, mintha az teljesen valódi lenne.
Bierce könyve első ránézésre szótár, valójában azonban egy ironikus, gyakran kifejezetten csípős ellen-enciklopédia. Ismert szavakat definiál újra rövid, pontos mondatokban – például a házasságot két ember kölcsönös tévedéseként írja le. A kötet nem pusztán rendszerez, de folyamatosan meg is kérdőjelezi a jelentéseket, és ezzel a nyelv működésére irányítja a figyelmet. A szócikkek eredetileg újságokban és folyóiratokban jelentek meg, majd több évtized munkájából álltak össze könyvvé. Az eredmény egy olyan különös lexikon lett, amely egyszerre szórakoztató és pontos látlelet a saját koráról.
Ez a könyv éppen úgy néz ki, mint egy enciklopédia, csak éppen nem lehet elolvasni. Saját, máig nem megfejtett írásrendszere van, és részletgazdag illusztrációk mutatnak be benne különös növényeket, állatokat és tárgyakat. A könyvben minden adott ahhoz, hogy egy rendszerezett tudástárat lássunk, mégsem férünk hozzá a jelentéshez. Ez az ellentmondás adja a különös erejét: egyszerre idézi fel a megértés élményét és annak hiányát.
A 16. századi, Augsburgban készült kézirat égi jelenségeket, természeti furcsaságokat és bibliai-apokaliptikus képeket gyűjt össze gazdag illusztrációkkal. Bár nem klasszikus enciklopédia, jól mutatja azt a törekvést, hogy a rendkívülinek tartott eseményeket is valamilyen rendszer szerint rögzítsék. Ettől válik a kötet egyszerre történeti dokumentummá és egy különös, korai képes tudástárrá. A képek között visszatérnek olyan nehezen értelmezhető jelenségek is, amelyeket a kor embere gyakran baljós előjelként értelmezett.
Olvasd el ezt is!