A 19. század közepén San Francisco rendkívüli átalakuláson ment keresztül. Az 1848-ban kezdődő kaliforniai aranyláz idején emberek tízezrei érkeztek a térségbe a gyors meggazdagodás reményében, az addig viszonylag kis település pedig néhány év alatt nyüzsgő kereskedelmi központtá fejlődött. A város számos vállalkozónak kínált lehetőséget, köztük Joshua Abraham Nortonnak is, aki az 1840-es évek végén érkezett Kaliforniába.
Az Angliában született, Dél-Afrikában nevelkedett férfi kezdetben sikeres üzletembernek számított: ingatlanügyletekből és kereskedelemből szerzett jelentős vagyont, 1852-ben azonban egy rosszul sikerült befektetés miatt súlyos veszteséget szenvedett. Arra számított ugyanis, hogy a rizs ára tovább emelkedik, ezért nagy mennyiséget vásárolt belőle. Nem sokkal később viszont újabb szállítmányok érkeztek San Francisco kikötőjébe, így a megnövekedett kínálat miatt az árak meredeken zuhantak. A veszteséges üzletet hosszan elhúzódó pereskedés követte, Norton pedig 1856-ban fizetésképtelenné vált.
1859. szeptember 17-én Norton egy helyi újságban közzétett kiáltványban bejelentette, hogy I. Norton néven az Amerikai Egyesült Államok császára lett. Indoklása szerint az ország politikai válságban volt, amelyet csak az ő vezetésével lehetett megoldani. Később a Mexikó védelmezője címet is felvette.
A helyiek idővel megszokták az önjelölt uralkodó jelenlétét. Egyes éttermek ingyen szolgálták ki, az újságok pedig rendszeresen közölték rendeleteit. Amikor 1867-ben egy rendőr őrizetbe vette, a rendőrfőnök személyesen intézkedett a szabadon bocsátásáról, és bocsánatot kért a történtekért.
Norton politikai elképzelései között szerepelt a kongresszus feloszlatása és az ország pártrendszerének megszüntetése is. Egyik leghíresebb javaslata azonban meglepően progresszívnek bizonyult. 1872-ben egy San Franciscót Oaklanddel összekötő híd megépítését sürgette, évtizedekkel megelőzve az 1936-ban átadott San Francisco–Oakland Bay Bridge megvalósulását.
Bár Norton császári tekintélye kizárólag a lakosság jóindulatán alapult, a mindennapokban komoly tisztelet övezte. Gyakran vett részt nyilvános előadásokon, politikai vitákon és közösségi eseményeken, miközben szerény körülmények között, egy bérelt szobában élt. 1880. január 8-án, amikor egy rendezvényre tartott, összeesett San Francisco egyik utcáján, és még az orvosi segítség megérkezése előtt meghalt.
Halála széles körű gyászt váltott ki, ravatalánál korabeli beszámolók szerint mintegy tízezren rótták le kegyeletüket. Norton soha nem rendelkezett törvényes uralkodói hatalommal, nevét mégis megőrizte a város emlékezete. A helyiek számára az egykori üzletember az évtizedek során San Francisco egyik legismertebb és legkedveltebb alakjává vált, akinek emlékét napjainkban is ápolják.
Olvasd el ezt is!