Stephen King már a legelső regényével berobbant a sikeres írók közé, ennek ellenére sokáig kétségek gyötörték saját tehetségét illetően. Hogy leküzdje ezeket, néhány regényét álnéven jelentette meg – cikkünkben a Richard Bachman-sztorit ismertetjük.
Nem mondható, hogy Stephen Edward Kingnek egyenes út vezetett volna a sikerig. Kétéves volt, amikor édesapja otthagyta a családot, így édesanyjára, Nellie-re maradt a feladat, hogy felnevelje őt és testvérét, Davidet. A család nehéz anyagi körülmények között élt ekkoriban.
A kis Stephen imádott olvasni, különösen A Legyek ura volt rá nagy hatással. Már tinédzserkorában írogatott, majd egy ösztöndíj révén továbbtanulhatott: irodalmat hallgatott a Maine-i Egyetemen. A diploma megszerzése után tanárként bontogatta a szárnyait, de az írásról sem mondott le, több novelláját is eladta irodalmi magazinoknak.
A nagy áttörést végül a Carrie hozta meg a számára. Már ekkor megmutatkozott King önbizalomhiánya: néhány oldal megírása után kidobta a kéziratot a kukába. Felesége, Tabitha mentette ki a regénykezdeményt a szemétből és vette rá férjét arra, hogy folytassa a munkát.
Ez is érdekelhet: 3 alulértékelt Stephen King-regény, ha egy kis borzongásra vágynál
A többi már történelem:
a Carrie elsöprő sikert aratott 1974-es megjelenésekor, Stephen King pedig a későbbiekben minden idők egyik legsikeresebb írójává vált több mint 400 millió eladott könyvvel.
A következő néhány évben olyan, azóta klasszikussá vált horrorregényeket jelentetett meg, mint a Borzalmak városa ('Salem's Lot) vagy A ragyogás (The Shining).
King azonban látta a népszerűség árnyoldalait is. Attól félt, hogy könyvei elsősorban azért válnak egytől egyig bestsellerré, mert az ő neve szerepel a borítón. Nem igazán tudta felmérni, hogy egy-egy könyve mennyire sikerült jól, hiszen rajongói a gyengébb munkáit is azonnal elkapkodták a könyvesboltok polcairól.
Ekkor támadt egy ötlete:
néhány könyvét álnéven jelentette meg, azt vizsgálva, hogy vajon „szűz” íróként, a King márkanév húzóereje nélkül is kíváncsiak lesznek-e rá az olvasók.
Eredetileg anyai nagyapja nevén, Gus Pillsyburyként próbálkozott volna, végül a Richard Bachman névre esett a választása.
Az első Bachman-könyv, amely a Rage címet viselte, 1977-ben jelent meg, ezt követte A hosszú menetelés (The Long Walk), Az átkozott út (Roadwork), A menekülő ember (Running Man) végül pedig a Sorvadj el! (Thinner).
A kísérlet vegyes eredménnyel zárult: alapvetően jól fogytak „Bachman” regényei, de igazán akkor ugrott meg a népszerűségük, amikor fény derült a turpisságra.
Merthogy King végül lebukott. Egy Steve Brown nevű washingtoni könyvesbolti eladó figyelt fel arra, hogy milyen sok hasonlóság van Bachman és King írói stílusa között. Gyanúját egy dokumentum is megerősítette, amire a Kongresszusi Könyvtárban bukkant rá: eszerint a kiadó Stephen Kinget jelölte meg az egyik Bachman-könyv szerzőjeként. Brown levelet írt a kiadónak, két hét múlva pedig maga Stephen King hívta fel őt. Az író nem tagadott semmit, sőt arra biztatta Brownt, hogy írjon egy cikket a felfedezéséről. Fény derült hát a titokra, így King a Tortúra (Misery) című, éppen készülő regényét is a saját nevén volt kénytelen megjelentetni.
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: Ezért a 22 horrorfilmért rajong Stephen King
A Bachman-könyvek maradék példányait pillanatok alatt elkapkodták King leghűségesebb rajongói és alapvetően nem csalódtak kedvencükben – A hosszú menetelés vagy a Sorvadj el! egyértelműen az író jobban sikerült regényei közé sorolandó. Érdekes sorsa lett az első álnéven írt műnek, a Rage-nek. A könyv egy iskolai merénylőről szól, aki egy egész osztályt foglyul ejt. Mint tudjuk, az utóbbi évtizedekben sajnos nagyon megszaporodtak az iskolai lövöldözések az Egyesült Államokban, így King hozzájárult ahhoz, hogy a regényt soha többet ne adják ki.
Érdekesség, hogy az író évekkel a lebukása után, 1996-ban és 2007-ben is jelentetett meg könyveket Bachman néven, ez azonban elsősorban marketingfogásként volt értelmezhető.
A horror nagymesterét egyébként mindig is foglalkoztatta az írói lét kérdése.
A fentebb említett Tortúra (Misery) című regényében egy rajongó tartja fogva kedvenc íróját, arra kényszerítve őt, hogy csak neki írjon. A Halálos árnyék (The Dark Half) pedig egyértelműen a Bachman-ügyre utal: főhőse egy álnéven publikáló író, akinek alteregója egy nap életre kel. Több másik King-regényben is feltűnnek írók, például az Az Bill Denbrough-ja vagy A ragyogásból ismertJack Torrance is ezt a szakmát űzi.
King 76 évesen is aktív, könyvei mit sem vesztettek népszerűségükből – ki tudja, talán fog még egyszer álnéven próbálkozni…
