Mindennek megvan a maga ideje: nem érdemes túl fiatalon belekezdeni az alábbi könyvekbe, mert félő, hogy kellő élettapasztalat híján nem értünk meg minden részletet.
Vannak könyvek, amiket akkor érdemes elolvasni, ha már elértünk egy bizonyos kort. Lehet, hogy fiatalon is tetszene nekünk az adott regény, de bizonyos mértékű élettapasztalat is szükséges ahhoz, hogy minden rétegét felfejtsük a műnek. Az alábbiakban öt olyan klasszikus regényt mutatunk be, amit csak felnőttként érthetünk meg igazán.
Thomas Mann: A varázshegy
Thomas Mann remekműve több szempontból is próbára teszi az olvasót. Sokakat már a mű terjedelme (kb. 1000 oldal) is elriaszthat, ráadásul a történet is rendkívül lassan halad – sőt, némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy A varázshegynek nincs is igazi cselekménye.
Az alaphelyzet szerint a fiatal hajómérnök, Hans Castorp meglátogatja unokatestvérét egy svájci tüdőszanatóriumban. A háromhetes kiruccanásból azonban végül hétéves tartózkodás lesz: a főhősnél ugyanis egy enyhe tüdőbetegséget diagnosztizálnak az orvosok és maradásra bírják. Castorp a hét év alatt óriási jellemfejlődésen esik át, amit nem kis részben két újonnan szerzett barátjának, egy olasz irodalmárnak és egy jezsuita filozófusnak köszönhet.
Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték
Ha már német irodalom: Hermann Hesse talán leghíresebb regényének megértéséhez is kellő érettségre van szükség. A Nobel-díjjal kitüntetett írónak – akit a szintén Nobel-díjas Thomas Mann is nagyra becsült – vannak könnyebben befogadható művei is, például a gyermekkori emlékekből íródott Demian vagy a középkorban játszódó Narziss és Goldmund.
Az üveggyöngyjáték azonban rendkívül elvont alkotás. Egy utópikus világról szól, ahol kiválasztott személyek űzik a címben szereplő foglalatosságot. Hogy mi is az az üveggyöngyjáték, nagyon nehéz lenne elmagyarázni, de egy olyan tevékenységről van szó, amely egyesíti a természettudományokat a humán diszciplínákkal, magában foglalva tulajdonképpen az egész emberi műveltséget. Hesse a világban zajló embertelen folyamatok elől menekült ebbe az utópiába az 1943-ban megjelent műben.
George Orwell: Állatfarm
Az Állatfarm rövid és tulajdonképpen könnyű olvasmány, mégsem ajánlanánk a legfiatalabb generációnak. Legfeljebb a nemzedék azon tagjainak, akik nagyon jól ismerik a szovjet történelmet. Ugyanis az egész regény egy nagy allegória.
A történet szerint egy farmon élő disznók elűzik a gazdát, és saját kézbe veszik az irányítást. Noha eleinte mindenki örül a szabadságnak, hamarosan elnyomó diktatúrába torkollik a kísérlet – ugye ismerős a helyzet? Avagy:
Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél
A könyvben szereplő disznók egy az egyben megfeleltethetők a szovjet vezetőkkel, így ráismerhetünk bennük Sztálinra, Molotovra vagy a száműzött Trockijra. A regény tehát akkor élvezhető igazán, ha nagyjából tisztában vagyunk a történelmi háttérrel.
Virginia Woolf: A világítótorony
Virginia Woolftalán leghíresebb regénye alaposan próbára teheti a fiatalabb generáció tagjait, akikről úgy tartják, hogy a túlzott közösségimédia-használat miatt kevésbé képesek összpontosítani. Ahogy A varázshegy esetében, úgy itt sem beszélhetünk igazán cselekményről.
A történet egy családról szól, melynek legfiatalabb tagja mindenáron el akar kirándulni a közeli világítótoronyhoz. Hiába ígérik meg Jamesnek a szülei a csónaktúrát, az egyre csak elhalasztódik, az évek pedig telnek és múlnak. A regényben Woolf mesteri módon alkalmazza az úgynevezett tudatfolyam-technikát, melynek lényege, hogy gyakran nem valódi párbeszédeknek lehetünk tanúi, hanem a szereplők gondolatfolyamjaiba, eszmefuttatásaiba láthatunk bele.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Listánk természetesen csak egy magyar regénnyel lehet teljes. Márai Sándor híres művét az értheti meg igazán, akivel már előfordult, hogy hosszú évek, netán évtizedek után találkozott újra egy régi barátjával.
A történet két főszereplőjével ugyanis éppen ez esik meg: a visszavonultan élő tábornokot, Henriket 41 év elteltével keresi fel régi ismerőse, Konrád. A két egykori barát végigbeszéli az éjszakát, felidézve a közös emlékeket. Az eszmecsere során a régmúlt sérelmei is felszínre kerülnek, melyekben főszerepet játszott Henrik néhai felesége is. A történet 1940-ben játszódik, így a világban zajló folyamatok is hosszú árnyékot vetnek a két idős férfi beszélgetésére.
