
Rengeteget tanulhatunk a legtermékenyebb írók napi rutinjából
Az írás sokak fejében romantikus, ihletettség által vezérelt tevékenységként él, ezzel azt a benyomást keltve, mintha minden a megfelelő pillanaton és hangulaton múlna. A legtermékenyebb szerzők napi rutinja azonban egészen mást mutat: következetességet, fegyelmet és olyan szokásokat, amelyek hosszú távon szinte „automatizálják” az alkotást.
Ahogy arról mi is beszámoltunk, a legnépszerűbb japán író, Haruki Murakami például híresen szigorú napirend szerint dolgozik. Reggel négykor kel, majd öt-hat órán át ugyanazon a projekten dolgozik, ezt pedig rendszeres mozgással, gyakran futással egészíti ki. Ez a monoton, ismétlődő ritmus szerinte nem hátrány, sőt épp ez az, ami segít elmélyülni és fenntartani a koncentrációt. Amikor elakadt első regényével, egy szokatlan módszerhez nyúlt: angolul írta meg a nyitófejezetet, majd visszafordította japánra, ezzel új lendületet adva a szövegnek.

A horror koronázatlan királya, Stephen King szintén a rendszeresség híve, bár nála a módszer kevésbé kötődik konkrét napszakhoz. Minden nap ír, szinte kivétel nélkül, és a folyamatot egyfajta „önhipnózisként” írja le: ugyanaz a környezet, ugyanaz a ritmus segít abban, hogy gyorsabban felvegye a munka ritmusát. Pályája során több tucat regényt és novelláskötetet publikált, ami jól mutatja, mennyire működőképes ez a megközelítés.
Másként dolgozott az angol irodalom egyik legnagyobb alakja, Virginia Woolf, akinek a napi rutinját részben a határidők alakították. Évtizedeken át heti rendszerességgel írt kritikákat, így sokszor akkor is dolgoznia kellett, amikor éppen nem érezte magát inspiráltnak. Kézzel írta meg a szövegeit, majd később újragépelte őket, ezzel is finomítva a megfogalmazást. Emellett minden nap időt szánt naplóírásra is, amely segített rendszerezni a gondolatait és előkészíteni a komolyabb munkákat. Számára az alkotáshoz elengedhetetlen volt egy saját, zavartalan tér, ahol kizárólag az írásra koncentrálhatott.

A három példa különbözőnek tűnik, mégis van bennük közös pont: egyikük sem várta passzívan az ihletet. A rutin, az ismétlés és a tudatosan kialakított munkakörnyezet mind hozzájárultak ahhoz, hogy folyamatosan képesek legyenek alkotni.
(Forrás: Open Culture)
Olvasd el ezt is!