Fiatalabb és titokzatosabb: így nézhetett ki az igazi Mona Lisa – videó!
Egy több mint száz év után előkerült portré, egy fiatalabbnak tűnő Mona Lisa és egy máig lezáratlan művészettörténeti vita. Az Isleworth Mona Lisa története azért izgalmas, mert egyszerre kínál szenzációs lehetőséget és komoly szakmai kételyeket.
Hugh Blaker brit műgyűjtő éveken át kereste azt a festményt, amelynek létezésében sokan nem is hittek. Meggyőződése szerint Leonardo da Vinci nem egyetlen Mona Lisát festett, és létezik egy korábbi változat is, amely megelőzte a Louvre-ban őrzött, világhírű portrét. Blaker 1913-ban jutott hozzá egy különös képhez, amely nem sokkal korábban a somerseti Montacute House gyűjteményéből került ki. A festmény később az Isleworth Mona Lisa nevet kapta, mivel Blaker a nyugat-londoni, Isleworthben működő műtermébe vitte. A portré több részletében erősen emlékeztetett a párizsi Mona Lisára: a nőalak tartása, kezeinek elhelyezkedése, tekintete és finom mosolya is ismerősnek hatott.
A különbségek legalább ennyire feltűnőek voltak. Az Isleworth Mona Lisán a nő fiatalabbnak látszik, a kép két oldalán pedig oszlopok is megjelennek. Ez azért vált fontossá, mert Raffaello egyik korai vázlatára hivatkoznak, amelyen szintén oszlopok láthatók a Mona Lisára emlékeztető nőalak mellett. A festmény hitelessége mellett érvelők szerint ez arra utalhat, hogy Raffaello egy olyan Leonardo-kompozíciót látott, amely közelebb állt az Isleworth-változathoz, mint a Louvre-ban őrzött képhez.
Azok, akik szerint a képet Leonardo festhette, más érveket is felsorakoztatnak. Szerintük nem szokatlan, hogy a mester több, egymástól eltérő változatban dolgozott fel egy témát, hiszen más művei esetében is ismerünk eltérő verziókat. A Mona Lisa Foundation, amely a festmény hitelessége mellett érvel, több technikai vizsgálatra is hivatkozik. Ezek közül a legismertebb John Asmus fizikus elemzése, amely a két portré arcának festésmódja között mutatott ki erős hasonlóságokat.
A szakmai vita azonban ettől nem zárult le. Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem professzora és az egyik legismertebb Leonardo-kutató következetesen elutasította, hogy a képet a festő saját kezű művének tekintsék. Szerinte az Isleworth Mona Lisa későbbi másolat lehet, és a festmény előkészítő rétegei nem mutatják Leonardo megszokott munkamódszerének jeleit. Luke Syson, a londoni National Gallery 2011-es Leonardo-kiállításának kurátora szintén erősen kétkedve fogadta a művet.
A technikai részletek sem adnak egyértelmű választ. Az Isleworth Mona Lisa vászonra készült, míg a Louvre Mona Lisája nyárfatáblára festett olajkép. Ez sokak szerint gyengíti a feltételezést, miszerint mindkét alkotást a reneszánsz zsenije készítette volna, bár a kép védelmezői emlékeztetnek, hogy Leonardo írásaiban foglalkozott a vászon előkészítésével is. Éppen ezért az Isleworth Mona Lisa története nem egy elveszett Leonardo biztos megtalálásáról szól. Sokkal inkább arról, hogyan válhat egy régi portré a művészettörténet egyik legizgalmasabb nyitott kérdésévé.
Olvasd el ezt is!