Hugh Blaker brit műgyűjtő éveken át kereste azt a festményt, amelynek létezésében sokan nem is hittek. Meggyőződése szerint Leonardo da Vinci nem egyetlen Mona Lisát festett, és létezik egy korábbi változat is, amely megelőzte a Louvre-ban őrzött, világhírű portrét. Blaker 1913-ban jutott hozzá egy különös képhez, amely nem sokkal korábban a somerseti Montacute House gyűjteményéből került ki. A festmény később az Isleworth Mona Lisa nevet kapta, mivel Blaker a nyugat-londoni, Isleworthben működő műtermébe vitte. A portré több részletében erősen emlékeztetett a párizsi Mona Lisára: a nőalak tartása, kezeinek elhelyezkedése, tekintete és finom mosolya is ismerősnek hatott.
A különbségek legalább ennyire feltűnőek voltak. Az Isleworth Mona Lisán a nő fiatalabbnak látszik, a kép két oldalán pedig oszlopok is megjelennek. Ez azért vált fontossá, mert Raffaello egyik korai vázlatára hivatkoznak, amelyen szintén oszlopok láthatók a Mona Lisára emlékeztető nőalak mellett. A festmény hitelessége mellett érvelők szerint ez arra utalhat, hogy Raffaello egy olyan Leonardo-kompozíciót látott, amely közelebb állt az Isleworth-változathoz, mint a Louvre-ban őrzött képhez.
Azok, akik szerint a képet Leonardo festhette, más érveket is felsorakoztatnak. Szerintük nem szokatlan, hogy a mester több, egymástól eltérő változatban dolgozott fel egy témát, hiszen más művei esetében is ismerünk eltérő verziókat. A Mona Lisa Foundation, amely a festmény hitelessége mellett érvel, több technikai vizsgálatra is hivatkozik. Ezek közül a legismertebb John Asmus fizikus elemzése, amely a két portré arcának festésmódja között mutatott ki erős hasonlóságokat.
A szakmai vita azonban ettől nem zárult le. Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem professzora és az egyik legismertebb Leonardo-kutató következetesen elutasította, hogy a képet a festő saját kezű művének tekintsék. Szerinte az Isleworth Mona Lisa későbbi másolat lehet, és a festmény előkészítő rétegei nem mutatják Leonardo megszokott munkamódszerének jeleit. Luke Syson, a londoni National Gallery 2011-es Leonardo-kiállításának kurátora szintén erősen kétkedve fogadta a művet.
A technikai részletek sem adnak egyértelmű választ. Az Isleworth Mona Lisa vászonra készült, míg a Louvre Mona Lisája nyárfatáblára festett olajkép. Ez sokak szerint gyengíti a feltételezést, miszerint mindkét alkotást a reneszánsz zsenije készítette volna, bár a kép védelmezői emlékeztetnek, hogy Leonardo írásaiban foglalkozott a vászon előkészítésével is. Éppen ezért az Isleworth Mona Lisa története nem egy elveszett Leonardo biztos megtalálásáról szól. Sokkal inkább arról, hogyan válhat egy régi portré a művészettörténet egyik legizgalmasabb nyitott kérdésévé.
Olvasd el ezt is!