Gyereksztárból Oscar-díjas színésznő: 7 emlékezetes alakítás a 45 éves Natalie Portmantől

Natalie Portman 1981. június 9-én született Jeruzsálemben Natalie Hershlag néven. Édesapja izraeli származású orvos, édesanyja amerikai művészeti menedzser. A család még gyermekkorában az Egyesült Államokba költözött, ahol a fiatal lány egyszerre építette tanulmányait és színészi karrierjét. A Harvard Egyetemen pszichológiát tanult, diplomáját 2003-ban szerezte meg. Kevés hollywoodi sztár mondhatja el magáról, hogy a filmes sikerek mellett az egyik legelismertebb amerikai egyetemen is diplomát szerzett.

Portman mindössze 12 éves volt, amikor Luc Besson kultikus filmjében eljátszotta Mathildát, a családját elvesztő kislányt, aki egy magányos bérgyilkos mellett talál menedéket. A szerep ma is az egyik legemlékezetesebb gyerekszínészi alakításnak számít. Mathilda egyszerre cserfes, pajkos, sérülékeny és meglepően érett, Portman pedig olyan természetességgel formálta meg a karaktert, mintha évek óta a kamera előtt dolgozott volna. Már ebben a filmben látszott, hogy kivételes tehetségről van szó.

A világhírnevet Padmé Amidala szerepe hozta meg számára. A Baljós árnyak, A klónok támadása és A Sith-ek bosszúja révén a világ egyik legismertebb fiatal színésznőjévé vált. Padmé királynőből szenátorrá válik, miközben a galaxis sorsát meghatározó események közepén találja magát. A karakter fontos szerepet játszik Anakin Skywalker történetében is. Bár a trilógia fogadtatása sokáig megosztotta a rajongókat, Portman számára ez jelentette a nemzetközi áttörést, és évekig ezzel a szereppel azonosították a nézők.

Mike Nichols filmje négy ember bonyolult érzelmi játszmáit mutatja be. Portman Alice szerepében szakított az addigi, visszafogottabb karakterekkel, és egy titokzatos, nehezen kiismerhető fiatal nőt alakított. A filmben Jude Law, Julia Roberts és Clive Owen oldalán játszott, alakítása pedig hatalmas szakmai elismerést hozott számára. Golden Globe-díjat nyert, emellett Oscar-díjra is jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Sokan ezt tekintik annak a filmnek, amely végleg bizonyította, hogy a gyereksztárból komoly drámai színésznő vált.

James McTeigue disztópikus thrillerében Portman Evey Hammond szerepét alakította, aki egy totalitárius rendszer ellen fellépő titokzatos lázadó oldalán találja magát. A film egyik legismertebb jelenetében Evey haját teljesen leborotválják. A jelenetet nem trükkökkel készítették el, Portman valóban a kamera előtt vált meg a hajától, így a nézők pontosan azt a reakciót látják, amelyet ő maga is átélt. A szerepre brit akcentussal készült, és tudatosan olyan karaktert keresett, amely jelentős átalakulást követel tőle. A V mint vérbosszú sokak szerint az első film volt, amelyben végleg maga mögött hagyta a gyereksztár és a franchise-színésznő szerepkörét.

Darren Aronofsky pszichológiai thrillerje Portman pályafutásának egyik csúcspontja. A történet középpontjában Nina áll, egy balerina, aki A hattyúk tava főszerepéért küzd, miközben fokozatosan elveszíti a kapcsolatot a valósággal. A szerep rendkívüli felkészülést igényelt. Portman több mint egy éven át készült rá, napi több órát töltött balettórákkal, erősítéssel és úszással. Testsúlya jelentősen csökkent, miközben sérülésekkel és komoly fizikai megterheléssel is meg kellett küzdenie. A film mentálisan is nehéz feladat volt, hiszen Nina karaktere a tökéletesség iránti megszállottság miatt fokozatosan szétesik. Az alakításért 2011-ben elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.

Ez a film különleges helyet foglal el Portman pályáján, hiszen nemcsak a főszerepet játszotta benne, de rendezőként is jegyezte. Az alkotás Ámosz Oz azonos című önéletrajzi regénye alapján készült, és Izrael állam megszületésének időszakába vezeti a nézőt. A történet középpontjában egy zsidó család áll, valamint Fania, az író édesanyja, akit Portman alakít. A történetet ugyan zsidó szemszögből látjuk, a rendező többször hangsúlyozta, hogy nem politikai állásfoglalást akart tenni, csupán egy család történetén keresztül megmutatni egy korszakot. Portman számára ez különösen személyes projekt volt, hiszen Jeruzsálemben született, és régóta szerette volna filmre vinni ezt a történetet.

Pablo Larraín filmje Jacqueline Kennedy életének legnehezebb napjait mutatja be, közvetlenül John F. Kennedy meggyilkolása után. Portman nem egyszerűen utánozta az egykori first ladyt, sokkal inkább törekedett arra, hogy feltárja azt a belső világot is, amely a nyilvánosság számára láthatatlan maradt. Finom gesztusokkal, visszafogott játékkal és rendkívül precíz beszédmóddal formálta meg a történelmi alakot. A kritikusok egyöntetűen dicsérték a teljesítményét, a film pedig Oscar-, Golden Globe-, BAFTA- és SAG-jelöléseket hozott számára, de díjban ezúttal nem részesült.