Ötven évvel ezelőtt 1972. december 7-én kezdődött, majd december 19-én fejeződött be sikeresen az Apollo-program utolsó repülése. Eugene Cernan és Harrison Schmitt voltak az utolsó emberek, akik a Holdon jártak.
1972. december 7-én Eugene Cernan, Harrison Schmitt és Ronald Evans asztronauták útnak indultak a Föld legközelebbi szomszédja felé, majd három nappal később megérkeztek a Hold körüli pályára.
Már az Apolló-program kezdetén, 1961-ben a NASA felvetette, hogy a továbbiakban a leendő Hold-expedíciók személyzetébe ne csak pilótákat, hanem tudósokat és szakértőket is képezzenek ki asztronautává. Így Harrison Schmitt volt az első geológus, aki a Hold felszínére lépett.
Ez is érdekelhet: Ha már költöznünk kell, a Hold jobb választás, mint a Mars
Evans az America nevű parancsnoki moduljának fedélzetén maradt holdkörüli pályán. Míg Cernan és Schmitt a Challenger holdkompot a felszínre irányította, és december 11-én a Hold Mare Serenitatis (A nyugalom tengere) délkeleti peremén landoltak.
A két férfi rekordot jelentő 75 órát töltött a Hold felszínén. Ez idő alatt a duó 10 különböző tudományos kísérletet hajtott végre. Illetve több mint 2000 fényképet készítettek, és 110 kilogramm földet és kőzetet gyűjtöttek össze, amelyet hazahoztak a Földre. A mintaszállítmány között volt egy 4,2 milliárd éves kő is, amelynek segítségével kiderült, hogy a Holdon valaha globális mágneses mező lehetett, ahogyan a Földön is.
Cernan és Schmitt tudta, hogy ők lesznek az utolsó Apollo-holdjárók, mivel akkor már NASA elkezdett a hosszú távú, legénységgel ellátott Föld körüli pályán való tartózkodásra összpontosítani. Így mielőtt a Challenger december 14-én felszállt a Hold felszínéről, a két űrhajós felfedte a modulra erősített emléktáblát. Amelyen a következő állt:
Itt ért véget az emberiség első holdfelfedező útja Kr. u. 1972 decemberében. Talán a béke, amellyel érkeztünk, tükröződni fog az egész emberiség életében.
Majd a felszállást követő dokkolás után az akkori amerikai elnök, Richard Nixon üzenetét olvasták be:
Talán ez az utolsó alkalom ebben az évszázadban, hogy ember jár a Holdon, de az űr felfedezése folytatódni fog, az űrkutatásból való haszonszerzés folytatódni fog, és új álmok születnek, amelyeket követhetünk, arra az alapra építve, amit most megtanultunk. Ezért ne tévesszük el a jelentőségét, vagy ne menjünk el annak fenségessége mellett, aminek tanúi voltunk. Mindig is volt néhány esemény, amely tisztán jelezte a történelem előrehaladását egyik korszakról a másikra. Ha megértjük ezt az utolsó Apollo-repüléskor, akkor igazán megérinthet bennünket 'néhány igazán fényes dolog'. Gene Cernannek, Harrison Schmittnek és Ron Evansnek kívánjuk, hogy Isten segítségével mihamarabb szerencsésen érjenek haza a jó öreg Földre.
Ez is érdekelhet: Évtizedekkel a tragédia után megtalálták a Challenger egy darabját
Ha minden a NASA tervei szerint alakul, nem kell már sokat várnunk a következő, legénységgel ellátott holdra szállásra. Az űrügynökség célja, hogy 2026-ban, a görög mitológiában Apolló testvéréről, az Artemiszről elnevezett Artemis-program harmadik missziója során a Hold déli pólusának közelében újra emberek lépjenek az objektumra.
