A Hold.

A Hold túlsó oldala lényegesen kráteresebb, ám a dolog miértjét mindeddig homály fedte.


Bárhol is állunk a Földön, a Holdnak mindig csak az egyik oldalát láthatjuk. A másik oldala állandóan elfordul a bolygónktól, és ez a másik oldal sokkal inkább kráterekkel tarkított, mint a felénk néző.

A Hold közeli oldalát holdmáriák borítják, vulkanikus bazaltból álló hatalmas síkságok, amelyek sötét foltokként jelennek meg, amikor felnézünk az égre. Ennek a kétoldali megjelenésnek az oka rejtély maradt – ez a rejtély azóta is fennáll, hogy az 1960-as években az első űrszonda megkerülte a Holdat. Egy új szimuláció azonban most talán megoldotta az Apollo-korszak rejtélyét.

A különböző vonásokat összerakva a számítógépes modellek azt az elképzelést támasztják alá, hogy egykor egy hatalmas holdi becsapódás lávafolyamokban hozta felszínre a Hold közeli oldalát. A különbségek nem csak a felszín mélyén jelentkeznek, mivel az eltérések a Hold mindkét oldalán eltérő geológiai összetételekben is megmutatkoznak.

A csillagászok már régóta gyanítják, hogy a közeli oldalt egykor magmatenger borította, amely lehűlve elsimította a sziklás tájat, létrehozva a ma látható sötét foltokat. A vulkáni tevékenység kiváltó oka azonban vitatott.

A Hold déli pólusánál található hatalmas kráter, a Déli Pólus-Aitken-medence (SPA) magyarázatot adhat a különbségekre.

Ez a medence a Hold egyik legnagyobb és legrégebbi ütközésének maradványa. A szimulációk szerint a körülbelül 4,3 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett SPA-esemény éppen a megfelelő időben és a megfelelő helyen történt ahhoz, hogy a Hold köpenyének csak az egyik oldalán indítson el változásokat.

A becsapódás által termelt hatalmas hő olyan mértékben felmelegítette a felső köpenyt a közeli oldalon, hogy az a szakértők szerint kálium, ritkaföldfémek, foszfor és olyan hőtermelő elemek, mint a tórium koncentrációját eredményezte.

A mai napig pontosan ezt az összetételt találták a tudósok a közeli oldalról származó holdi kőzetmintákban, különösen a Procellarum KREEP Terrane (PKT) nevű nagy területen, amely ismert erről az összetételbeli anomáliáról.

A szimulációkban a legősibb közeli vulkáni síkság 200 millió évvel a becsapódási események után tört ki. Valójában a Hold közeli oldalán a becsapódás után még 700 millió évvel is folytatódhattak intenzív vulkáni epizódok.

A kutatók által vizsgált minden forgatókönyv szerint a déli féltekén lévő felső köpeny felmelegedett, és a közeli oldalon keresztül haladva áramlani kezdett az északi félteke felé.

Eközben a túlsó oldalon a felső köpeny túl hűvös maradt ahhoz, hogy ugyanez az anyag hasonló módon szétoszoljon.

Ez a jelenség lehet a felelős a Hold két oldalán megfigyelhető aszimmetriáért.

Forrás: Science Alert

A figyelmetekbe ajánljuk