A tudósok a jégtakaró elemzése során jöttek rá, hogy milyen esemény vezetett a Hold eltűnéséhez 1110-ben.
Majdnem egy évezreddel ezelőtt kéntartalmú részecskék óriási felhője áramlott a sztratoszférában, hónapokig vagy akár évekig sötétbe borítva az eget. A felhő végül lecsapódott a Földre, nyomai pedig a mai napig felfedezhetőek a jégtakaróban.
Így derítettek fényt az akkoriban bekövetkező furcsa jelenség hátterére a tudósok, akik a gleccserek mélyéről vett mintákat vizsgálták. Azok mindegyike tartalmazott vulkáni tevékenységből származó kénrészecskéket.
A tudósok először azt hitték, hogy azok az izlandi Hekla vulkán 1104-es kitörésének eredményeként kerültek a levegőbe. A tűzhányót akkoriban a „Pokol kapujának" nevezték. A további vizsgálatok során azonban megállapították, hogy a jégtakaróban található minta az 1108 és 1113 közötti időszakból való, így a kutatók aztán olyan középkori feljegyzéseket kezdtek el keresni, amelyek érdekes égi jelenségekről számoltak be.
"A nagy magasságú vulkáni aeroszolokhoz kapcsolódó látványos légköri optikai jelenségek az ókortól kezdve felkeltették a krónikások figyelmét"
─ fogalmazták meg a klimatológusok.
Az égi jelenségek közül a holdfogyatkozások azok, amelyek összeköthetőek egy több évig tartó vulkáni tevékenységgel. A NASA feljegyzései alapján 1110 és 1120 között hét teljes holdfogyatkozást figyeltek meg. Ezek közül az 1110-es májusi holdfogyatkozás volt a legsötétebb.
Noha a holdfogyatkozást egy teljes, fekete fogyatkozásként tartják számon, az új kutatás arra mutat rá, hogy a középkori sötétséget vulkáni tevékenység okozta az égen. A Hekla vulkán után a legvalószínűbb a japán Asama-hegy kitörése, amely 1108-tól kezdve több hónapon át tartott. A kutatás szerint még 1110-ben is olyannyira aktív volt a tűzhányó, hogy annak tevékenysége az egész világra kihatott.
via Sciencealert.com
