A pseudologia fantastica, avagy a patológiás hazudozó egy különös pszichiátriai kórkép.
Mindnyájan szoktunk néha hazudni, mert hatalmat szerzünk általa, fényezzük az egónkat, segít elkerülni a kellemetlen helyzeteket. Ám a pseudologia fantastica-ban, amely a hazugság kóros formája, a beteg nem azért hazudik, hogy elkerülje a fájdalmas következményeket, inkább a belső jutalom vagy kielégülés-érzés megszerzése érdekében teszi ezt.
Ezt a kórképet egy német pszichiáter, Anton Delbrück írta le először az 1890-es években. A pseudologia fantastica egyszerre jelent meg önálló pszichiátriai kórképként és személyiségzavar részeként is a szakirodalomban. Ilyenek a nárcisztikus, antiszociális (hétköznapi nevén pszichopata) vagy hisztrionikus karakterek. Nem olyan nehéz felismerni egy kóros hazudozót mint gondolnánk, hazugságaik ugyanis kirívóak, fantasztikusak és sokszor lehetetlenek. Egy nárcisztikus például hazudhatja azt, hogy felkerült a Forbes listájára.
A pseudologia fantastica könnyen felismerhető az alábbiakból:
- A hazugságok nem azonnali nyomás vagy stressz következményei, hanem folyamatosak.
- A betegnek örömérzetet ad a hazudozás, olyan számára, mintha drogot fogyasztana.
- A hazugságoknak lehetnek igaz elemei, de fantáziadúsak és fantasztikusak, sokszor valószínűtlenek.
- A beteget belső motiváció vezérli a hazugságok létrehozásában, nem külső jutalom reményében jönnek létre.
A pszichológiai teóriák szerint a betegség mögött állhat az, hogy az egyénnek alacsony az önbecsülése, ezt akarja növelni a hazugságok révén. A valóságból való menekülést jelenti a vágyteljesítő hazudozás, amely segíti a beteget abban, hogy felfigyeljenek rá és csodálják őt. Paradox módon a kezelése abban rejlik, hogy a terapeuta nem kérdőjelezi meg a páciens hazugságait. Ezáltal olyan elfogadó környezetet biztosít neki, amiben nem kell többet hazudni.
(Forrás: Psychologytoday)
