A koronavírus-járvány beindította a tudományos kutatásokat, ám az álhírek gyártását is. Újságírókat, közgazdászokat, történészeket és művészeket egyaránt megmozgatott. De mit tanultunk belőle?
Az első tanulság, amelyet levonhatunk a pandémia időszakából, hogy „az emberek olyan információk iránt érdeklődnek, amelyek alátámasztják a már meglévő meggyőződésüket". Emiatt röppenhetett fel rengeteg hazugság és félretájékoztatás a járvánnyal kapcsolatban. Egyeseknek ugyanis megterhelő lett volna az igazsággal való szembesülés, nem bírták volna el a járvány okozta érzelmi terhet, vagy már eddig is fenyegetve érezték magukat a világban folyó változások miatt. Az Amerikai Egyesült Államok politikai polarizációja ráadásul csak rásegített arra, hogy a járványügyi intézkedések bevezetésekor is két szélsőséges álláspontot képviseljenek az emberek: vagy szigorúan betartják őket, vagy tagadják a vírus létezését.
A második lecke nem más, mint, hogy „egyetlen halál tragédia, ám millió halál már statisztika". A kutatók azt figyelték meg, hogy azok az üzenetek okoznak nagyobb együttműködést a járványügyi intézkedések kapcsán, illetve nagyobb oltási hajlandóságot, amelyek személyes jelentőséggel bírnak. Ilyen lehet egy koronavírusban elhunyt fiatal élettörténetének bemutatása, vagy egy közeli rokon megbetegedése, ám a milliós nagyságrendű elhalálozás nem vált ki ekkora empátiát a lakosságból.
A járvány ezen kívül bebizonyította, hogy „a tudomány elegendő költségvetéssel, munkaerővel és állami támogatással elképesztő dolgokat képes végrehajtani". A Pfizer-BioNTech vakcinája ugyanis megdöntötte a leggyorsabban elkészült vakcina rekordját, melyet eddig a mumpsz elleni oltóanyag tartott négy éves elkészülésével 1960-ban. Ebből megtanulhattuk, hogy képesek vagyunk tudományos áttörésekre, a jövőben például ugyanilyen energiabefektetéssel elkészülhetne a HIV elleni oltás is.
Még nem tudjuk, mit tartogat számunkra 2021, ám az biztos, hogy az idei év leckéiből tanulhatunk a járvány pozitív végkimenetelének érdekében.
