Valakiről a háta mögött beszélni rosszindulatúnak vagy tisztességtelennek tűnhet, pedig nem feltétlenül az. Ha a megosztott információ az igazságon alapul, az új kutatások szerint valójában pozitív hatással lehet a másokkal való kapcsolatainkra.
Az eredmények a pletyka matematikai modelljén alapulnak, mely nemrégiben elnyerte az Ig Nobel-díjat, egy szatirikus díjat, amelynek célja, hogy először megnevettesse az embereket, majd elgondolkodtassa őket − akárcsak maga a pletyka. A tanulmány a Philosophical Transactions of the Royal Society B Biological Sciences című folyóiratban jelent meg.
A másokról való suttogást általában rossz szemmel nézzük, pedig a kommunikációnak ez a ravasz formája az emberi interakciók egyik alapköve. Tekintve, hogy a pletyka mennyire elterjedt, nagy az esélye, hogy valamilyen módon mégiscsak hasznos. Egyre több kutatás bizonyítja a pletyka fontos társadalmi funkcióját. Például jó módszer lehet arra is, hogy megítéljük a másik megbízhatóságát.
Ha viszont valaki igaz információt oszt meg egy harmadik félről, az javíthatja az egyének közötti bizalmat, ezáltal elősegítve és fenntartva a csoportos együttműködést és a csapatmunkát.
Egy nemzetközi kutatócsoport egy egyszerűsített matematikai modell segítségével próbálta feltárni, hogy mikor valószínű, hogy a pletyka őszinte és mikor tisztességtelen, és hogy ezek a forgatókönyvek végül hogyan alakulnak az érintettek számára. A modellt elsősorban Számadó Szabolcs, a Magyar Tudományos Akadémia, Paul van Lange, a Vrij Universiteit Amsterdam és Junhui Wu, a pekingi Kínai Tudományos Akadémia munkatársai állították össze.
A kutatás
Háromszögmodellel szimulálták a pletykát, melynek egyik sarokalapja a pletykálkodó, a másik sarokalap a címzett, a háromszög csúcsa pedig a harmadik személy, akiről beszélnek, miközben nincs jelen. Ezt a modellt aztán négy különböző társadalmi interakció feltárására használták négy játék segítségével, amelyek a pletykálkodás lehetséges következményeit örökítették meg. Ez a négy helyzet az alábbi: a csere előnyös volt-e a pletykát halló személynek; előnyös volt annak, akiről a pletyka szólt; illetve vagy valamelyiküknek, vagy mindkettőjüknek költséges volt.
A modellezéssel a kutatók tesztelték a hipotézisüket, miszerint: a pletykálók aszerint döntenek, hogy igazságokat vagy valótlanságokat terjesztenek, hogy maximalizálják a saját hasznukat anélkül, hogy ez a hírnevükbe kerülne, miközben mérlegelik, hogy milyen kapcsolatban állnak a másik két érintett személlyel.
Fotó: Shutterstock
Általában a pletykálkodók akkor döntöttek az őszinteség mellett, ha a másik két féllel közös céljuk volt, így sikerük (vagy kudarcuk) összefonódott. Amikor azonban a céljaik nem illettek össze a pletykájuk címzettjével és célpontjával, sokkal nagyobb valószínűséggel buktak ki a szájukon hazugságok.
Például egy munkatársaddal versenyzel egy értékes előléptetésért, csak egyikőtök kaphatja meg az állást. Ilyen helyzetekben az emberek negatívan függnek egymástól: az egyik ember kudarca a másik sikerét jelenti
− magyarázza Leo Tiokhin szerző, a hollandiai Eindhoveni Műszaki Egyetem tudósa.
A kutatók által használt modellek csak elméleti jellegűek, és nem tükrözik a társadalmi interakciók összetettségét, mivel feltételezéseken alapulnak. Például a pletyka címzettjéről mindig feltételezik, hogy elhiszi, amit hall.
A játékelméletet alkalmazva azonban bizonyítékot találtak arra, hogy a pletykálkodó optimális döntéseket hoz arról, hogy hazudik-e vagy sem, attól függően, hogy a helyzet hogyan felel meg neki.
Igaz lehet
Néhány másik tanulmány is alátámasztja ezt az elképzelést. Egyes kutatások szerint például a riválisokról való pletykálkodás nagyobb valószínűséggel tisztességtelen, ilyenkor a pletykás hajlamos hamisan leírni a másik személy cselekedeteit vagy szándékait, ha azok a szándékok valójában jók.
Más tanulmányok szerint a szeretteinkről való pletykálkodás nagyobb valószínűséggel pozitív, és még szorosabbá teheti az egymással kapcsolatban álló csoportot.
Forrás: ScinceAlert
