Az Alfred Adler nevével fémjelzett individuálpszichológia túllépett Sigmund Freud tanain.
Alfred Adler volt az első pszichoanalitikus, aki kiterjesztette elméletét a freudi nézeteken túlra. Amíg Freud szerint a múlt és a tudattalan késztetések uralják az embereket, Adler szerint a jelen tudatossága, a környezet, társas közeg is számít. Alfred Adler Bécsben született, tagja volt a Freud által alapított Bécsi Pszichológiai Társaságnak, az elsők között lépett ki belőle.
Adler rendkívül érdeklődött a kisebbrendűségi érzések és az önértékelés iránt, sok, fizikailag akadályoztatott beteggel dolgozott együtt. Munkája során azt figyelte meg, hogy jobban teljesíthetnek azok, akik akadályoztatva vannak, mivel az motiváló erőként szolgál számukra.
Ám akad olyan is, akit ez megbénít. Attól függ mindez, ki hogyan tekint magára, tehát az önbecsülés a kulcstényező. Adler szerint minden embernek vannak kisebbrendűségi érzései, ezek a gyerekkorban gyökereznek. A gyermek eleve kisebbrendűnek érzi magát, mivel mindenki nagyobb, hatalmasabb, okosabb körülötte. Érdekesség, hogy ma a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületnek egy ajtókilincset elérni próbáló gyermek a jelképe, logója.
Adler elméletében az egészséges gyermek önbizalma nő, ahogyan sikerül leküzdeni bizonyos kihívásokat. A fizikai kisebbrendűség azonban visszamaradást okozhat, a személy általánosíthatja szorongását, így alakul ki a kisebbrendűségi komplexus. Ennek egyik változata a Napóleon-komplexus, melyet Napóleonról neveztek el. A történet alapján Napóleon túl alacsony volt, emiatt nagyon hajtotta a hatalomvágy.
Ez Adler elméletében a fölényre törekvés fogalmában merül ki, ami egy egészséges velünk született érzés, de a komplexusban egy túlkompenzáció történik. A komplexust egyébként három dolog is okozhatja: az elkényeztetés, elhanyagolás és a szervi kisebbrendűség.
Adler szerint
„Az emberi léttel együtt jár a kisebbrendűség."
A kisebbrendűséget minden esetben kompenzáljuk valamiben, a mód, ahogyan ezt tesszük, az életstílus. Ez a fölényre törekvés megvalósítása.
Adler leírta emellett a felsőbbrendűségi komplexust is, amelyben az illető folyamatosan hajszolja a célokat, sosem áll meg, újabb és újabb sikereket halmoz.
Az individuálpszichológiai terápia célja a hibás életstílus kijavítása, a kisebbrendűségi érzés csökkentése.
Forrás: Collin, C., Benson, N, Ginsburg, J, Grand, V., Lazyan, M., Weeks, M. (2012). A pszichológia nagykönyve. HVG könyvek, Budapest.
