Bárkivel előfordulhat, hogy romantikus érzelmei támadnak egy távoli ismerős, barát, vagy munkatárs irányába.
Amikor megtetszik egy idegen, rávetítjük a vele kapcsolatos pozitív elvárásokat. Ezután elképzeljük azokat a tökéletes párbeszédeket és jeleneteket, amelyek az elvárásokból születnek. Ezt a pszichológia vágyvezérelt, vagy vágyteljesítő gondolkodásnak nevezi. Vágyteljesítő gondolkodás az, amikor valóságként kezelünk olyasmit, ami a fantáziáinkban nagyon kellemes kimenetelű.
A képzeletbeli románcok árthatnak nekünk, mivel nincs valóságalapjuk, felbonthatják a jelenlegi kapcsolatunkat, és felemésztik az időnket. Érdemes emiatt megismerni élőben is a fantáziában szereplő személyt, vagy legalább valamilyen interakciót folytatni vele. Ez segít abban, hogy a vágyteljesítő gondolkodás helyére a valóság kerülhessen.
A fiatal korosztályra jellemzőbbek a fejben induló románcok. Léteznek paraszociális kapcsolatok is, ezek olyan kapcsolódások, amelyek sosem teljesülhetnek be. Jó példa erre, amikor egy tinédzser beleszeret egy popsztárba. A serdülőknek ez a fajta kötődés úgymond gyakorlás, felkészülés az életre, de a barátságokat is erősítheti a közös fantáziálgatás. Egy felnőttnél ugyanez viszont már veszélyes lehet, mivel kihat a reális kapcsolatokra és akadályozhatja a munkavégzést is.
A felnőtteknél úgy indul egy egészséges kapcsolat, hogy két ember valós interakciót folytat, ismerkedik, tapasztalatokat gyűjt. Ezáltal megláthatják egymás tulajdonságait, elmélyíthetik a bizalmat, és ledönthetik a káros fantáziákat.
Forrás: Psychologytoday
