Büntetés járt érte, aminek praktikus és vallási okai is voltak.
Fontos szerepe volt a buddhizmus megjelenésének abban, hogy a japánok ilyen hosszú időre leszoktak a húsevésről. Ugyanakkor Japán földrajzi helyzete és adottsága miatt teljesen praktikus haszna is volt a dolognak a sziget lakói számára. Persze azért az arisztokráciának ott is szabadott olyan, ami a köznépnek nem, vissza is éltek ilyen téren rengetegszer a hatalmukkal. De előfordult olyan is, hogy az orvos kötelezett valakit húsfogyasztásra, derül ki az Atlas Obscura cikkéből.
Minden a buddhizmussal kezdődött
Japánban akkor kezdett elterjedni a buddhizmus, amikor a VI. század környékén "megérkezett" a vallás Koreába. Akkoriban a japánok még bőven húsevők voltak, a vadhús és a vaddisznó különösen népszerűnek számított. Az arisztokrácia különösen szeretett őzekre és szárnyasokra vadászni, majd természetesen elfogyasztani az elejtett vadakat.
De aztán elkezdett terjedni a buddhizmus, aminek hívei hisznek a reinkarnációban, továbbá abban, hogy állatokként is reinkarnálódhatunk. Éppen ezért az emberek elkezdtek lemondani az állathús fogyasztásáról, attól tartva, hogy egykori rokonuk reinkarnációját fogyasztják el. Azt gondolták továbbá, hogy aki megeszik egy négylábú állatot, az biztosan maga is négylábú állatként fog újjászületni.
A buddhizmus egyik alaptana a Föld minden élőlényének tisztelete. Beleértve az állatokat is. 675-ben aztán Tenmu császár április és szeptember között betiltotta a marhák, kutyák, majmok, és csirkék fogyasztását - a földművelés legfontosabb hónapjaira tekintettel. Aztán ahogy telt az idő, a pár hónapos tiltásból egész éves tiltás lett mindenféle egyéb húsra is.
De praktikus okai is voltak
Bár a buddhizmus elterjedése nagy szerepet játszott a húsevés megszünésében, teljesen praktikus is volt így tenni egy olyan országban, ami gyakorlatilag egy sziget, ráadásul ennyire kicsi. Halász nemzetként már jóval a tiltás előtt is főleg halon éltek a japánok, a szükséges proteint pedig tej és hús helyett főleg rizsből szerezték be.
Ráadásul az állattartás sok helyet is igényel, és borzasztóan költséges is eltartani egy szarvasmarhát, ráadásul sok természetes erőforrást is igényel. Farmállatokból ráadásul amúgy is kevés volt Japánban, okosabb volt ragaszkodni ahhoz a kevéshez, mintsem megenni őket, amint elérik a megfelelő kort.
Amit szabad a császárnak, nem szabad a köznépnek
Bár minden hús fogyasztása tisztátlannak és helytelennek számított, a vadállatok húsának fogyasztása nem volt ritka a tiltás éveiben sem. Az arisztokrácia például sosem adta fel teljesen ezen szokását az adóbefizetéseik alapján. Sőt a császár gyakran kapott ajándékba disznót, marhát, de még tejet is.
A húsfogyasztás tabunak számított a felsőosztályban, ezért is kezelték különleges ételnek, amit részben egészségügyi okokból is fogyasztottak időről-időre. Még buddhista papok is ettek időnként húst, szigorúan orvosi utasításra. A XVIII. században a Hikone klán már évente küldött ajándékba szakéba áztatott marhahúst a császárnak, orvosságként cimkézve azt.
Ugyanakkor a madarak fogyasztása elfogadottabb volt, mint az emlősöké. Továbbá a delfineket és a bálnákat is elfogadottabbnak tartották ételként az arisztokrácia tagjai, rendszeresen fogyasztották is.
Aki esetleg mégis húst evett, azt eltiltották a szenthelyek látogatásától egy időre. A vadkecske, farkas, nyúl és mosómedve fogyasztásáért 5 nap tiltás, míg disznó- és vadhús fogyasztásáért 60, marha és ló fogyasztásáért pedig 150 napos kitiltás járt szenthelyektől.
A XIX. században jött a húsforradalom
A hústilalom a XVI. században kezdett aztán oldódni a portugál misszionáriusok megjelenésével. Bár közölték velük, hogy a tej fogyasztása a helyieknek olyan, mintha vért innának, a húsfogyasztásról pedig hallani sem akarnak, ráadásul egy ilyen hasznos állatot megenni amúgy is pazarlás ott, szép lassan beszivárgott a hús a portugál konyhából.
Aztán a XIX. században felgyorsultak az események Meidzsi császárral, aki 1868-ban jutott hatalomra. Amikor az ország úgy döntött, hogy felhagy az izolációs politikájával és elkezd nyitni a nyugat irányába, próbálták minél gyorsabban átültetni a nyugati szokásokat és technológiát. Így a hús fogyasztását is, amiben segített, hogy a lakosság körében elterjedt volt a hit, hogy a japán férfiak fizikailag azért gyengék, mert nem esznek rendesen húst.
Meidzsi aztán szép lassan elkezdte felszámolni a tabukat, létrehozva olyan vállalatokat, amik húst készítenek és tejtermékeket állítanak elő. Fontos esemény volt, amikor a császár 1872-ben az újév megünnepléseként húst evett a polgárok előtt, normalizálva a szokást.
Persze komoly ellenállásba ütközött a dolog, buddhista papok számtalanszor próbáltak betörni a palotába, hogy véget vessenek az ország nyugatizálódásának. De végül győzött a húsfogyasztás. Főleg a nyugati gyorséttermek megjelenésével.
