A mexikói kaviár elnevezés kissé megtévesztő, hiszen az escamolesnek semmi köze a halikrához. Az étel a Liometopum apiculatum nevű hangyafaj lárváiból és bábjaiból készül, amelyek apró, világos színű szemcsékre emlékeztetnek. A különleges alapanyag fogyasztásának az országban több évszázados hagyománya van. Már a spanyol hódítók érkezése előtt is ismerték, napjainkban pedig elsősorban Mexikó középső vidékein, például Hidalgo és Tlaxcala államban találkozhatunk vele.
Az escamoles magas árának egyik legfontosabb oka az alapanyag rendkívül nehéz begyűjtése. A hangyák föld alatti fészkeit először meg kell találni, majd óvatosan feltárni, hogy a lárvák és bábok sértetlenül kerüljenek elő. A munkát az állatok sem könnyítik meg: amikor veszélyben érzik a bolyt, tömegesen támadnak a gyűjtőkre. Sokan mégis kesztyű nélkül dolgoznak, mert így könnyebben hozzáférnek a rendkívül sérülékeny alapanyaghoz. A szezon ráadásul rövid, általában február végétől májusig tart. A korlátozott elérhetőség és a munka nehézsége miatt az escamoles kilogrammonkénti ára elérheti az 1200–2200 mexikói pesót, ami több tízezer forintnak felel meg.
Bár az alapanyag sokak számára meghökkentő lehet, az escamoles íze meglepően visszafogott. A beszámolók szerint enyhén diós, vajas aromája van, állaga pedig puha és krémes. A mexikói konyhában leggyakrabban vajon, fokhagymával és fűszernövényekkel pirítják meg, majd friss tortillába töltve, különféle szószokkal tálalják. Az étel ma már elegáns éttermek kínálatában is megtalálható.
A különlegesség ráadásul táplálkozási szempontból is figyelemre méltó. Egyes vizsgálatok szerint szárazanyagának mintegy 40-50 százalékát fehérje alkotja, emellett értékes aminosavakat és telítetlen zsírsavakat is tartalmaz. A növekvő kereslet ugyanakkor a hangyakolóniákat is veszélyeztetheti. A tapasztalt gyűjtők ezért ügyelnek arra, hogy a fészkek ne sérüljenek meg véglegesen, hogy a következő szezonban is visszatérhessenek hozzájuk.
(Drive)
Olvasd el ezt is!