Mi a helyzet a pálinkával?
Vannak, akik egy-egy jobban sikerült pálinkáikból akár évekre is betároznak magukkal. Sokak szerint az italnak ez még jót is tesz, az idő előrehaladtával egyre jobbá válik – pedig sokszor ez nem feltétlen igaz.
A gyümölcspárlat valóban sokáig eláll a magas alkoholtartalma miatt, viszont az íze idővel megváltozik, az aromái gyengébbek lesznek, élvezeti értéke jelentősen csökken, bár fogyasztható marad – járt utána a Haszon a sokakat foglalkoztató témának.
Sok itallal ellentétben a pálinka nem fejlődik az idő múlásával. Jobb esetben hasonló marad, mint amikor a palackba került. Érdemes bontatlan állapotban fénytől elzárva, hűvösebb helyen tárolni. A fény hatására olyan kémiai folyamatok indulhatnak el a készítményben, ami miatt feldúsulhat egy egészségre káros vegyület, az etil-karbamát. Ez leginkább a csonthéjas gyümölcsökből készült párlatokra jellemző – figyelmeztet a lap.
Emellett érdemes a pálinkát a hűtőben tárolni, miután felbontottuk: még így is viszonylag gyorsan veszíthet az élvezeti értékéből, de a hideg a pálinka ízét és illatát is tompíthatja. Jellemzően 16-22 fok között változik a legmegfelelőbb fogyasztási hőmérséklete.
És a borral?
A Haszon már írt ebben a cikkében arról, hogy változó ideig tárolhatóak el otthon a borok is. Néhány üveget ajánlott felbontani 1-2 éven belül, azonban egyes palackok élvezhetők akár évtizedekkel a magvásárlásuk után is.
Az eltarthatóság függhet a bor származási helyétől, az évjáratától, illetve a készítésének és a tárolásának a módjától.
Amennyiben az italt az elkészítésekor reduktív eljárással tankokban érlelték, akkor az gyümölcsös, virágos aromákban lehet gazdag. Az ilyen borkészítményt érdemes mielőbb felbontani, hiszen néhány év alatt elveszítheti a frissítő íz- és illatvilágát. Azonban, ha oxidatív eljárással hordós érlelést kapott, azzal az érlelési jegyek kerülhetnek előtérbe, így tovább marad tárolható.
A fehér és a rozé borok nagyobb arányban készülnek reduktív eljárással. Ajánlott a vásárlás után hamar elfogyasztani az ilyen termékeket, nem érdemes őket hosszú évekig tárolni (legfeljebb 1-2 évig). Az ilyen borok általában az olcsóbb kategóriába tartoznak.
Inkább alkalmasak a hosszabb tárolásra az oxidatív eljárással készült borok. Azonban ezeket sem lehet a végtelenségig raktározni, hiszen a hordós érlelés miatt a velük kapcsolatba került oxigén egy idő után kedvezőtlenül módosítja a termék aromáit.
Általában a magasabb tannintartalmú vörösborok alkalmasak a hosszabb idejű tárolásra. Ez nagyjából 5-6 évet jelent, de kiemelkedő minőség esetén akár 8-12 évig is izgalmasok és kellemesek maradhatnak az italok.
Emellett, ha egy (nem érdes) bor magas alkoholtartalommal rendelkezik, az jellemzően tovább eláll. A magasabb alkoholhoz leginkább több cukorra van szükség a szőlőszemekben, amelynek mértéke nagyban függ az adott év időjárásától.
A magas maradékcukor-tartalmú borok is (mint például a kései szüretelésű borok és az aszúk), alkalmasak lehetnek hosszabb tárolásra. Egy jobb minőségű tokaji szamorodni akár 30-40 évig is eláll, amíg egy öt-hat puttonyos aszú, vagy egy aszúesszencia ennél jóval tovább tárolható.
(Haszon)
