A 17. század elején a Holland Kelet-indiai Társaság a világ egyik leggazdagabb kereskedelmi vállalkozásának számított. Hajói rendszeresen közlekedtek Európa és Délkelet-Ázsia között, értékes fűszereket és más árucikkeket szállítva. A társaság egyik legújabb vitorlása, a Batavia 1628 októberében indult útnak Hollandiából, fedélzetén több mint háromszáz emberrel és jelentős mennyiségű ezüsttel. Úti célja a mai Jakarta, amely akkor a holland gyarmati kereskedelem egyik központja volt.
A hónapokig tartó tengeri utazás 1629. június 4-én ért tragikus véget, amikor a hajó az Ausztrália nyugati partjaitól mintegy 60 kilométerre fekvő Houtman Abrolhos-szigetcsoport egyik korallzátonyának ütközött. A hajótörés során mintegy 40 ember vesztette életét, a megmenekült utasok és tengerészek pedig a környező, lakatlan szigeteken kerestek menedéket. A hajó parancsnoka, Francisco Pelsaert néhány tiszttel és tengerésszel csónakba szállt, hogy ivóvizet és segítséget találjon. Végül a több ezer kilométerre fekvő Bataviába indultak, a hátrahagyott emberek pedig abban reménykedtek, hogy hamarosan visszatér értük egy mentőhajó.
Távollétében Jeronimus Cornelisz, a társaság egyik kereskedelmi tisztviselője szerezte meg az irányítást a túlélők felett. A férfi már az utazás alatt részt vett egy lázadás előkészítésében, amelynek célja a hajó és értékes rakományának megszerzése volt. A zátonyra futás után új tervet dolgozott ki, és fegyveres társaival fokozatosan átvette az ellenőrzést az élelmiszerkészletek, a csónakok és a szigeteken rekedt emberek felett.
Cornelisz először azokat próbálta eltávolítani, akik veszélyeztethették a hatalmát. Egy csoport katonát a közeli West Wallabi-szigetre küldött élelem és ivóvíz keresésének ürügyén, abban bízva, hogy segítség nélkül életüket vesztik. Ezután megkezdődött a vérengzés.
A mintegy három hónapig tartó rémuralom alatt a történészek becslése szerint 125 ember vesztette életét. Cornelisz terve azonban váratlan akadályba ütközött. A száműzött katonák Wiebbe Hayes vezetésével édesvizet találtak, és a szigeten élő állatok elejtésével élelemhez is jutottak. Amikor más menekültektől értesültek a gyilkosságokról, rögtönzött erődítményeket építettek, és felkészültek a támadásra. Többször sikerült visszaverniük a lázadókat, végül magát Corneliszt is elfogták.
1629 szeptemberében megérkezett Pelsaert a Sardam nevű mentőhajóval. Hayes emberei elsőként érték el a fedélzetét, így még időben figyelmeztethették a parancsnokot a történtekre. A lázadókat elfogták, Corneliszt és hat társát pedig október 2-án kivégezték. A Batavia roncsait 1963-ban fedezték fel, a környező szigeteken pedig később számos emberi maradványra bukkantak. A régészeti feltárások során több csontvázon erőszakos halálra utaló sérüléseket azonosítottak, amelyek újabb bizonyítékokkal szolgáltak a hajótörés után történtekre. A tragédia ma az ausztrál tengeri történelem egyik legsúlyosabb tömeggyilkosságaként ismert. A Beacon Island nevű apró szigetet pedig máig a Batavia temetőjeként emlegetik, hiszen homokja alatt csaknem négyszáz év elteltével is újabb áldozatok maradványai kerülhetnek elő.
Olvasd el ezt is!