A Szaturnusz holdja, az Enceladus volt az első 2005-ben, amelynek felszínén vízpárát figyeltek meg. A Jupiter holdján, az Europán ugyancsak hasonlóra lettek figyelmesek a kutatók 2013-ban. Most a NASA egy olyan eszközt fejlesztene ki, amely közelebbről meg tudná vizsgálni ezeket az égitesteket, ahol akár az élet jeleit is megtalálhatnák.
A Szaturnusz Enceladus nevű holdjának jeges burka alatt folyékony vízóceán található, és több nemrégiben végzett vizsgálat is kimutatta, hogy az élet minden összetevője megtalálható rajta. Azt azonban nem tudják még a tudósok, hogy ezek összeálltak-e az élet építőköveiként gyakran emlegetett aminosavakká. Ez lenne a holddal kapcsolatos kutatások következő lépcsőfoka.
Ezt is olvasd el! Ezért tűnnek el két éven belül a Szaturnusz gyűrűi
Ehhez azonban nem kell az objektum felszínén vizsgálódni, mivel a hold aktív gejzírei olyan magasra lőnek fel, hogy egy űrszonda akár leszállás nélkül is képes mintát venni. Ehhez persze egy erre alkalmas technológia szükséges.
A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy a holdon lévő összetett molekulák nem tudnak megbirkózni a szélsőséges körülményekkel anélkül, hogy alkotóelemeikre ne bomlanának szét. Ha ezek a feltételes aminosavak az űrhajó gyűjtőlemezének ütközése miatt megsemmisülnének, nem lehetne felszínre se bocsájtani semmilyen ember alkotta eszközt.
A jó hír az, hogy a Kaliforniai Egyetem professzora.Robert Continettinek és csapatának kutatásaiszerint erre nem lesz szükség, mert az aminosavak elég szívósak ahhoz, hogy túléljék az egész procedúrát.
Ezt is nézd meg! Több mint 20 éve nem fotózták le ilyen közelről a Jupiter jeges holdját
Sőt, a szerzők számításai szerint legalább 4,2 kilométer/másodperc becsapódási sebességet is képesek túlélni, ami tízszer gyorsabb, mint amivel az Enceladus gejzírjei által kifújt molekulák feltételezhetően szembesülnek. Ez egy nagyon praktikus maximális sebességet határoz meg az űreszközök számára, amelyek megpróbálják elkapni a szemcséket, miközben áthaladnak a fúvókán – írja az IFLScience.
Continetti épített egy aeroszol-ütközési spektrométert, hogy megnézze, mi történik, amikor az aeroszolok és más részecskék összeütköznek.
Ez a készülék az egyetlen a világon, amely képes egyes részecskéket kiválasztani és felgyorsítani vagy lelassítani a kiválasztott végsebességre. Néhány mikron átmérőtől egészen több száz nanométeres átmérőig, különböző anyagokban tudjuk vizsgálni a részecskék viselkedését, például azt, hogy hogyan szóródnak vagy hogyan változik a szerkezetük ütközéskor
– nyilatkozta Continetti.
Bár nem így tervezték, de egy dologban a spektrométer kiválóan használható: a jégszemcsék – mint amilyeneket az Enceladus is kiköpött – felületekbe csapódása és ennek következményeinek tanulmányozása. Ha a Szaturnusz holdjának belsejében – ahogy remélik a tudósok – aminosavak vannak, akkor azok valószínűleg ilyen jégszemcsékkel kerülnének az űrbe.
Sokkal kevesebbet tud az asztrobiológia az Europa helyzetéről, ahol a gejzírek csak jönnek-mennek, és a belső óceánnal való bármilyen kapcsolatuk egyelőre bizonytalan. Mégis, míg az Enceladusra irányuló küldetés pusztán hipotetikus, minden jóval számolva hamarosan az Europa környékéről is vehetnek majd mintát részecskékből.
A kutatás hozzáférhető a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.
