A kutatók szerint a kockázati tényezők közé tartozik az életkor, az úszás hossza, a hideg víz, a nem, a magas vérnyomás, illetve a szívbetegség. Ettől függetlenül a tüdőödéma gyakran egészséges embereknél is előfordulhat, ami megnehezíti az úszók légzését, ami miatt jóval kevesebb oxigént képesek belélegezni.
A tüdőedéma pontos oka nincs teljesen tisztázva, de akkor fordul elő, amikor folyadék gyűlik össze a tüdőben anélkül, hogy valaki vizet venne magához. A személy ilyenkor súlyos légszomjjal, alacsony oxigénszinttel és hurutos köhögéssel küzd.
Ez is érdekelhet: Úszás vagy futás? Melyik tesz jobbat az egészségünknek?
A brit Royal United Hospitals Bath és a Bathi Egyetem kardiológusai most arról számoltak be – miután nemrég egy nőt kezeltek tüdőedémával –, hogy ugyan nem túl gyakori, de előfordulhat a betegség a nyíltvízi úszás következtében is.
Hozzátették: aggódni nem feltétlen kell, először 1989-ben jelentettek hasonlót, előfordulása nem túl gyakori, a becslések szerint 1,1 és 1,8 százalék között van a nyíltvízi úszók körében. Ha azonban valaki egyszer már megbetegedett, akkor jelentősen megnő az esélye annak, hogy újra kialakul a megbetegedés.
A szakemberek szerint a búvárok és úszók körében 13 és 22 százalék közötti az arány, a tünetek súlyossága pedig változó, és a betegek gyakran nem igényelnek kórházi kezelést – kulcsfontosságú azonban, hogy a betegek megfelelő tájékoztatása a kiújulás magas kockázatáról, és már az első megbetegedés után azzal kell számolni, hogy az illető hajlamos lesz a betegségre, írják a szerzők a BMJ Case Reports folyóiratban közzétett tanulmányukban.
Az esettanulmány arra megállapításra jutott, a tüdőedémánál a szív és a tüdő is érintett lehet. Az orvosok által kezelt 50 körüli nő esetében is ez volt a helyzet, aki hosszabb távokat úszott, triatlonozott, korábban pedig nem voltak komolyabb egészségügyi problémái.
A nő egy versenyen lett rosszul, amikor úszás közben légszomjjal küzdött, majd abba kellett hagynia az úszást; az állapot pedig napokig fennmaradt.
Mint kiderült, a nő a következő hétvégén újra megpróbálkozott egy 3 kilométeres távval, amit gond nélkül teljesített, ám egy héttel később, 300 méter után a légszomj visszatért, de ezúttal már vért is köhögött – az úszás egyébként éjszaka történt, búvárruhában, 17 Celsius-fokos vízben.
Miközben egy kőbányában úsztam az éjszaka, hiperventillálni kezdtem, és felfogtam, hogy nem tudok tovább úszni. Szerencsére tudtam segítséget hívni, és egy evezőlapát segítségével visszavezettek a rakpartra. Amikor kiszálltam, kibontottam a búvárruhámat, és azonnal éreztem, hogy a tüdőm megtelik folyadékkal. Köhögni kezdtem, és fémes ízt éreztem a számban. Amikor a fényre kerültem, láttam, hogy a nyálam rózsaszínű és habzik
– számolt be a nő történtekről, miután felépült.
Kórházba szállították, ahol továbbra is erős légszomjjal küzdött, emellett szapora szívverése volt és tartósan köhögött. A klinikai vizsgálatok során pedig kiderült, hogy jócskán megtelt a nő tüdeje folyadékkal.
A vérvizsgálat a szokásosnál magasabb troponinszintet mutatott ki, amely egy olyan, az izomban található fehérje, amely szívkárosodást követően a vérbe kerülhet. Az MRI végül szívizomödémát – a szívizom duzzanatát, amely folyadéknak tulajdonítható – és esetleges fibrózis jeleit mutatta, ami szövetkárosodásra utal.
A nő tünetei végül 2 órán belül rendeződtek, négy nappal később a troponinszintje is visszaállt a normális értékre, és a klinikai felülvizsgálat azt mutatta, hogy a tüdő- és szívfunkciói is normalizálódtak, bár kis mennyiségű fibrózis fennmaradt.
Bár ez csak egyetlen tüdőedémás eset volt, az orvoscsapat szerint ez az első publikált bizonyíték az úszásból eredő szívizomödémára, amelyet MRI-vel dokumentáltak. Szerintük a publikáció segíthet az állapotot kezelő orvosoknak abban, hogy tudják, mire kell figyelniük, nem mellesleg: a hideg vízben úszók között is felhívja a figyelmet az esetleges kockázatokra.
James Oldman kardiológus és társszerző szerint azok, akik úszás közben légszomjat tapasztalnak, érdemes kivizsgáltatniuk a magukat a betegségre. Azt is javasolják, hogy az orvosok alaposan vizsgálják meg a keringési rendszert, hogy felkutassanak minden olyan szívproblémát, amely a betegségre utalhat.
