Bár a kutatók nemrég egy ősi óceán nyomaira bukkantak a vörös bolygón, ez önmagában még nem feltételezi az élet jelenlétét. Valójában eddig még egyetlen bizonyíték sem mutatott arra, hogy élő organizmusok vannak jelen a Marson – egy német tudós szerint pedig valószínű, hogy ez az emberi tevékenység miatt alakult így.
Dirk Schulze-Makuch, a németországi Berlini Műszaki Egyetem asztrobiológusa szerint a marsi mikrobiális élet jeleinek kutatása katasztrofális hatással lehetett a bolygó esetleges élővilágára. A tudós szerint a NASA módszerei már önmagukban is elegendőek voltak arra, hogy elpusztítsák a marsi mikrobákat, írja a Science Alert.
Marsjáró (illusztráció)
Fotó: Shutterstock
A NASA először és máig utoljára 1976-ban végzett célzott biológiai kísérleteket a Marson – a két Viking leszállóegység az élet jelenlétére utaló molekulák nyomait vizsgálta. A folyamat során a NASA klórozott szerves anyagokat talált. Abban az időben emberi tisztítószerekből származó szennyeződésként értékelték ezeket, ma viszont már tudjuk, hogy a klórozott szerves anyagok őshonosak a Marson, bár az, hogy biológiai vagy nem biológiai folyamatok során keletkeznek-e, továbbra sem ismert.
Ehhez a kísérlethez azonban fel kellett melegíteni a vizsgált mintákat – a későbbi elemzések alapján pedig könnyen lehet, hogy a folyamat során pont azok a szerves anyagok égtek el, amelyeket a NASA keresett.
Schulze-Makuch azt állítja, hogy más kísérletek is hasonlóan kártékonyak lehettek. Egy ponton a marsi mintákat folyadékkal töltötték fel, hogy az anyagcsere és a fotoszintézis jelenlétét vizsgálják. Ennek oka, hogy akkoriban a marsi életet a földihez hasonló, sok vízzel gazdálkodó ökoszisztémaként képzelték el a tudósok – ma viszont már tudjuk, hogy egy végtelenül száraz világról van szó. Az élet pedig képes alkalmazkodni a legzordabb körülményekhez is, ha azonban megváltoztatjuk a feltételeket, azzal hatalmas károkat okozunk.
Ha tovább olvasnál: Hamarosan távirányítású járművek segíthetik a holdkutatást
Tegyük fel a kérdést, mi történne, ha vizet öntenénk ezekre a szárazsághoz alkalmazkodott mikrobákra. Lehet, hogy ez túlterhelné őket? Szaknyelven azt mondanánk, hogy túlhidratáljuk őket, de egyszerűbben fogalmazva, inkább megfojtanánk őket
– fejtette ki Schulze-Makuch.
Ez olyan lenne, mintha egy idegen űrhajó találna ránk, amint félholtan bolyongunk a sivatagban, és a leendő megmentőink úgy döntenének, hogy vízre van szükségünk, ezért az óceán közepére tennének minket. Ez sem működne.
