Jelenlegi ismereteink szerint a Marsnak összesen két kisebb holdja van – név szerint a Phobos és Deimos. Egy tanulmány szerint azonban korábban lehetett egy harmadik, a mostaniaknál sokkal nagyobb kisérő bolygó is az égitest körül. Michael Efroimsky asztronómus úgy véli, ez az elmélete magyarázatként szolgálhat arra vonatkozóan, hogy miért ilyen egyedülálló a Mars felszíne.
A bolygó felszíne alapvetően két részre osztható, melyek jelentősen különböznek egymástól: északon az eddig ismert legnagyobb becsapódási kráter mentén lávafolyások, délen pedig ősi becsapódások nyomait lehet felfedezni. A Mars extrém felszínén olyan képződmények láthatók, mint a Naprendszer legnagyobb kanyonrendszere, a körülbelül 4500 km hosszú Valles Marineris, illetve az a Tharsis-régióban található hegyvonulat, mely szintén a Naprendszerünk legnagyobbja. A bolygó többi részén is találunk olyan magasra nyúló hegycsúcsokat és vulkánokat, melyek bőven meghaladják a Mount Everestet.
Ez is érdekelhet! Ha már költöznünk kell, a Hold jobb választás, mint a Mars
Fotó: Shutterstock
Efroimsky tanulmánya szerint az egyelőre csak elméletben létező harmadik hold akkora lehetett, hogy gravitációs ereje egyszerűen megváltoztatta a Mars alakját, valamint megemelte a magma-óceánok szintjét nagyjából úgy, ahogy a Hold irányítja bolygónk árapály-folyamatait. A Mars azonban Földünknél sokkal kisebb, vagyis a hűtési folyamatok is gyorsabban véghez mentek, így a kiáramló lávafolyások hamar lehűltek és végül egyenetlen, felszíni buckákká váltak – írja a Space.
Efroimsky elmélete szerint a Mars óriási kisérő bolygója eltűnt, ám ennek miértjére nincs konkrét válasza a tudósnak. Úgy véli, egy másik égitesttel való ütközés közben semmisülhetett meg, az egymásba csapódás ugyanis gyakori jelenség volt az univerzum korai szakaszában; asztrológusok szerint a Hold is valószínűleg egy Mars méretű protobolygó, illetve a fiatal és forró Föld ütközése miatt alakult ki.
Ajánljuk figyelmedbe! Több mint egy évig élt Mars-szimulációban négy önkéntes
A tudós szerint a Mars harmadik holdja elég ideig létezett ahhoz, hogy a felszínén található különös formációkat létrehozza. Tanulmányában jelzi, hogy felvetése csupán hipotézis, így számos kérdés merül fel az égitest létezésével kapcsolatban: például, ha valóban egy ütközés során semmisült meg, az valamilyen maradandó nyomot kellett hagyjon. Az asztronómus szerint érdemes lenne többet foglalkozni ezzel a kérdéssel.
