Egy alapos vizsgálat megállapította, hogy a Hold belső magja valójában egy szilárd gömb, amelynek sűrűsége a vaséhoz hasonló.
A kutatók reményei szerint ez segít eldönteni azt a hosszú vitát, hogy a Hold belső magja szilárd-e vagy olvadt, és a Naprendszer történetének pontosabb megértéséhez is elvezet – írja a Science Alert.
Eredményeink megkérdőjelezik a Hold mágneses mezejének fejlődését, köszönhetően annak, hogy bizonyítják a belső mag létezését, és támogatják a globális köpenyfelborulás forgatókönyvét, amely lényeges betekintést nyújt a Hold bombázásának idővonalába a Naprendszer első milliárd évében
− írja a franciaországi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont csillagásza, Arthur Briaud által vezetett kutatócsoport friss tanulmányában.
Ez is érdekelhet: Ha már költöznünk kell, a Hold jobb választás, mint a Mars
A Naprendszerben található objektumok belső összetételének vizsgálata a leghatékonyabban a szeizmikus adatok segítségével lehetséges. Az a mód, ahogyan a rengések által keltett akusztikus hullámok áthaladnak egy bolygó vagy hold belsejében lévő anyagon és visszaverődnek róla, segíthet a tudósoknak az objektum belsejének részletes térképét létrehozni.
Már rendelkezünk az Apollo-misszió által gyűjtött holdi szeizmikus adatokkal, de ezek felbontása túl alacsony ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk a belső mag állapotát. Azt tudjuk, hogy van egy folyékony külső mag, de a szilárd belső mag és a teljesen folyékony mag modelljei egyformán jól működnek az adatokkal.
Briaud és kollégái űrmissziókból és holdi lézeres távolságmérési kísérletekből származó adatokat gyűjtöttek össze, hogy összeállítsák a különböző holdi jellemzők profilját. Ezek közé tartozik a Földdel való gravitációs kölcsönhatás okozta deformáció mértéke, a Földtől való távolságának változása és a sűrűsége. Majd különböző magtípusokkal végeztek modellezést, hogy kiderítsék, melyik felel meg leginkább a megfigyelési adatoknak.
Ha tovább olvasnál: Végre tudjuk, hogy a Hold sötét oldala miért sokkal kráteresebb
Fotó: Shutterstock
Kiderült, hogy azok a modellek, amelyek a legjobban hasonlítottak a Holdról ismert adatokhoz, aktív felborulást írtak le a holdköpeny belsejében. Ez azt jelenti, hogy a Hold belsejében a sűrűbb anyag a középpont felé esik, a kevésbé sűrű anyag pedig felfelé emelkedik. Ezt az aktivitást már régóta javasolják a Hold vulkanikus régióiban található bizonyos elemek jelenlétének magyarázataként.
Azt is megállapították, hogy a holdi mag nagyon hasonló a Földéhez − egy külső folyékony réteggel és egy szilárd belső maggal. Modellezésük szerint a külső mag sugara körülbelül 362 kilométer, a belső magé pedig körülbelül 258 kilométer. Ez a Hold teljes sugarának körülbelül 15 százaléka. A belső mag sűrűsége körülbelül 7822 kilogramm köbméterenként, ami hasonló a vas sűrűségéhez.
2011-ben a NASA Marshall bolygókutatója, Renee Weber által vezetett csoport hasonló eredményre jutott, amikor az Apollo-adatokon az akkori legmodernebb szeizmológiai technikákat használta a holdi mag tanulmányozására. Briaud csapata szerint ezeknek az eredményeknek érdekes következményei vannak a Hold fejlődésére nézve.
Tudjuk, hogy nem sokkal keletkezése után a Holdnak erős mágneses mezeje volt, amely körülbelül 3,2 milliárd évvel ezelőtt elkezdett csökkenni. Az ilyen mágneses mezőt a magban lévő mozgás és konvekció hozza létre, így az, hogy miből áll a holdi mag, mélyen összefügg azzal, hogy hogyan és miért tűnt el a mágneses mező.
