photo of moon
A Hold közeli oldalát holdmáriák borítják, vulkanikus bazaltból álló hatalmas síkságok.


Bárhol is állsz a Földön, mindig csak a Hold egyik arcát láthatod. A másik oldala állandóan elfordul a bolygónktól, és ez a másik oldal sokkal inkább kráterekkel tarkított, mint a felénk néző. A Hold közeli oldalát holdmáriák borítják, vulkanikus bazaltból álló hatalmas síkságok, amelyek sötét foltokként jelennek meg, amikor felnézünk műholdunkra. Ennek a kétoldali megjelenésnek az oka rejtély maradt, ez a rejtély azóta is fennáll, hogy az 1960-as években az első űrszonda megkerülte a Holdat. Egy új szimuláció azonban most talán megoldotta az Apollo-korszak rejtélyét.

A különböző vonásokat összerakva a számítógépes modellek azt az elképzelést támasztják alá, hogy egykor egy hatalmas holdi becsapódás lávafolyamokban hozta felszínre a Hold közeli oldalát. A különbségek nem csak a bőr mélyén jelentkeznek, mivel a Hold mindkét oldalán eltérő geológiai összetételben is megmutatkoznak. A csillagászok már régóta gyanítják, hogy a közeli oldalt egykor magmatenger borította, amely lehűlve elsimította a sziklás tájat, létrehozva a ma látható sötét foltokat. A vulkáni tevékenység kiváltó oka azonban vitatott.

A Hold déli pólusánál található hatalmas kráter, a Déli Pólus-Aitken-medence (SPA) magyarázatot adhat a különbségekre. Ez a medence a Hold egyik legnagyobb és legrégebbi ütközésének maradványa. A szimulációk szerint a körülbelül 4,3 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett SPA esemény éppen a megfelelő időben és a megfelelő helyen történt ahhoz, hogy a Hold köpenyének csak az egyik oldalán változásokat indítson el. A becsapódás által termelt hatalmas hő olyan mértékben felmelegítette volna a felső köpenyt a közeli oldalon, hogy az a szakértők szerint kálium, ritkaföldfémek, foszfor és olyan hőtermelő elemek, mint a tórium koncentrációját eredményezte volna.

A mai napig pontosan ezt az összetételt találták a tudósok a közeli oldalról származó holdi kőzetmintákban, különösen a Procellarum KREEP Terrane (PKT) nevű nagy területen, amely ismert erről az összetételbeli anomáliáról. Az SPA esemény következményei valószínűleg több százmillió évig tartottak volna. A szimulációkban a legősibb közeli vulkáni síkság 200 millió évvel a becsapódási események után tört ki. Valójában a Hold közeli oldalán a becsapódás után még 700 millió évvel is folytatódtak intenzív vulkáni epizódok.

A szakértők szerint a Holdnak ez az oldala azért reagált jobban a becsapódásra, mert a becsapódás helye egyrészt azért, mert a középpontba helyezte a hőtermelő anyagok szállítását, másrészt a gravitáció enyhe változása miatt. A kutatók által vizsgált minden forgatókönyv szerint a déli féltekén lévő felső köpeny felmelegedett, és a közeli oldalon keresztül haladva áramlani kezdett az északi félteke felé.

Eközben a túlsó oldalon a felső köpeny túl hűvös maradt ahhoz, hogy ugyanez az anyag hasonló módon oszoljon el. Ez a különbség nagyon is jól hozhatta létre a Hold két oldalán megfigyelhető aszimmetriát. A PKT kialakulásának módja vitathatatlanul a legjelentősebb nyitott kérdés a holdtudományban. A Déli-sark-Aitken becsapódás pedig a holdtörténelem egyik legjelentősebb eseménye. Ez a munka ezt a két dolgot hozza össze, izgalmas eredményekkel.

(Forrás: ScienceAlert)

A figyelmetekbe ajánljuk