Mintegy 30 ezer évvel ezelőtt Észak-Amerikában még masztodonok és más hatalmas növényevők járták a tájat. Táplálékuk között olyan vad tökfélék is szerepeltek, amelyek termése alig volt nagyobb egy teniszlabdánál, héjukat pedig rendkívül nehéz volt feltörni. A növények húsában nagy mennyiségben fordultak elő kukurbitacinok, amelyek rendkívül keserűek, és az emberre, valamint számos kisebb emlősre mérgezőek lehetnek.
Az óriási növényevők számára azonban ezek a termések jóval kisebb veszélyt jelentettek. A magokat táplálkozás közben elfogyasztották, majd ürülékükkel nagy távolságokra juttatták el őket, elősegítve a növények terjedését.
Körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt az amerikai kontinens óriásemlőseinek jelentős része eltűnt. A masztodonok, mamutok és óriáslajhárok kihalásában valószínűleg az éghajlatváltozás és az emberi vadászat egyaránt szerepet játszott. Ez a tökféléket is súlyosan érintette. Korábbi terjesztőik eltűnésével a növények egyre nehezebben jutottak új élőhelyekre, miközben keserű termésük továbbra is távol tartotta a kisebb állatokat.
Egy 2015-ben, a PNAS tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint a vad tökfélék egykor sokkal elterjedtebbek voltak Amerikában, mint napjainkban. Egyes változataik mára teljesen eltűntek a természetből, termesztett leszármazottaik azonban fennmaradtak.
A fordulat nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt következett be, amikor az amerikai kontinens lakói elkezdték termeszteni a tökféléket. A kutatók szerint kezdetben valószínűleg nem is élelmiszerként hasznosították őket. Kemény héjukból tárolóedényeket készíthettek, de akár halászhálók úszóiként is szolgálhattak. Később az emberek egyre inkább a kevésbé keserű, fogyasztásra alkalmas példányokat részesítették előnyben. A tudatos szelekció révén generációról generációra csökkent a növények keserűsége, és fokozatosan kialakultak a ma ismert, ízletes fajták.
Az ember eközben átvette az egykori óriásemlősök szerepét: terjesztette a magokat, és megfelelő élőhelyeket biztosított a növényeknek.
A történet különlegessége, hogy a tökfélék éppen akkor váltak sikeres termesztett növényekké, amikor vadon élő rokonaik egyre inkább visszaszorultak. A ma ismert sütőtök így részben annak köszönheti fennmaradását, hogy az ember akkor kezdte termeszteni vadon élő őseit, amikor azok a kihalás szélére sodródtak.
Olvasd el ezt is!